Sárguló falevelek halkan hullanak Szürke házfalak figyelnek unottan Színes köntösét a nyár barnára váltja Sötéten ragyognak a búskomor árnyak Hideg szél kel táncra, bánatot lehelve...

ködbe boruló éjszakábanvágyak elhaló suttogásaszürke eső tompa dallamahajnali lélek-gyász balladalehullott levelek közötttöredezett emléközönhűvös szellő fújja továbbrégi álmok illúziójátfelsóhajt a múltnak árnyavégtelenségnek vándoramessze mered a homályramenne,...

Tudom milyen vagyok. Magamba zárkózva, csendesen üvölt bennem a világ… Egy percre hagyj csak, hulljon szememre délibáb. Elfogyna a bánat, üres a kehely; talán lehetett...

szürke hamu lepte, elfeledett álmok kopott fényükben múló lélekszilánkok homokórába dermedt, végtelen évek áramlanak tova az időtlenségben… sötétlő mélységéből tükröt tart a lét elmosódott arcokon...

Az ősz elsuhan s szívemből az árnyak a halál felé csendesen szállnak… Téli dermedtség lelkemnek mély álma örök sötétben hallik suttogása A tavasz, ha jő...

Selyemruhám, mint az éj, Gyűrű van az ujjamon, Főmön korhadt füzér, Nyakékem ódon emlék, S boldog vagyok nagyon. Az eskünél szívem dobbant, Az Ő szavai...

Eldobott rózsa vagyok egy üres utcán, Le nem ütött hang egy zord, néma zongorán, Megfakult, megunt, régi szép emlék csupán… Szárnyaló ifjúság! Oly’ messze, messze...

Lemondó vagyok, néma, hallgatag… Halvány mosoly, csak az vagyok arcomon. Túlhajszolt vagyok, fáradt, képtelen… Gyászos könnycsepp, csak az vagyok arcomon. Vagyok édes, keserű, finom illatos,...

Papírrepülőt hajtogatok az életemből, s eldobom jó messzire, talán nem talál rá majd senki sem. Anyaga vékonyabb, mint a lét fonala, halványabb, mint a halk...

Távolodó világok elhaló hangjai Fakó fényfoltok élettelen foszlányai Széthullanak a kozmoszon túli térben Fekete álmok spirális örvényeiben Idő nélküli alaktalanságban Beleveszve a nemlét homályába A...