-
Tóth Brigitta
Írások
Seb a sötétben
Seb a sötétben A Fény csak seb, amit a Sötét soha be nem köt, és mi e vérző résen át nevezzük életnek a kínhalált. ...
Talán utoljára
Talán utoljára Újra itt állunk, hol a múlt megdermedt, Szívünkben a bánat mélyen elterjedt. Fal nő köztünk, s te haraggal nézel, Én mással szóltam,...
Örök pillanat
Örök Pillanat A kép sötét, mint az éj, de nevetésed lángja megtöri a csendet, és minden árnyékban ott rezdül a vágy, hogy örökké maradjunk így,...
Táska mélyi-ragtapasz
Táska-mélyi ragtapasz Táska mélyén csöndben várlak, Sebre hívsz, ha könnybe áztak, Bőröm érzi, hogy te élsz, Apró hős vagy, s nem cserélsz. Iskolapad,...
Semmihez semmihez sem értek
Semmihez semmihez sem értek Semmihez sem értek, így súgja a szó, mintha lelkem tévedne sötét, mély tó. Szavaim láncok, s egy poros falon, de...
Az Igazság Dalnoka
Az Igazság Dalnoka Jön az igazság Lelke, nem habozik, nem kertel, Mint a szél, susogva, hozza mindenütt a hírt fel. Mély bölcsességet ont szét...
Félárnyékban
Félárnyékban Léptél bennem, nem a földön, mosoly mögött, sötét ködön. Nem hívtalak, mégis jöttél, áldást vittél, bár nem kértél. Szóltál régen: „Tisztán hiszel?” –...