Hűtlen vagyok és gyarló, róluk nem szoktam írni, pedig ők a második családom, a hitem is gyakorta elhallgatom, de most világossá vált előttem, hogy hová is tartoztozom.
Igen, időnként Te vagy és Zoé is, de mások nincsenek, ők viszont évtizedek óta ott vannak nekem, velem.
Értékelem és köszönöm a kedves figyelmed és hozzászólásod.
„hol a nap már nem élet” helyett az szerettem volna írni, hogy hol a nap már nem éget. Sajnos nem tudom, hogy a már elküldött hozzászólást hogyan lehet javítani.
Látod ilyen az élet, én már alig vártam, hogy véget érjen a nyár és nem győzök örülni ennek a csodaszép ősznek, hol a nap már nem élet, csak simogat, a táj csodás, betelni se lehet vele és ilyenkor esik jól a séta, majd ha jön a korai sötétedés, akkor a kályha melege is örömmel tölti el a szívem. Egy pohárkával én is megkostolnék, mert még nem ittam az említett nedűből soha. Egyébként inni is jobb társaságban, vagy legalább kettesben, mint egyedül. Nekem most kijutott bőven az ünneplésből, jókedvből, melyet igyekszem átmenteni a hűvösebb, szomorkásabb, borongósabb időkre is.
Nekem, ha vannak is fiatalkori szép emlékeim, azok semmiképpen sem az első férjemhez köthetők, sokkal inkább a szüleimhez. A férfiakkal később se volt nagy szerencsém, de a harmadik jó volt, viszont ő sajnos már rég óta nem él. Annyiból egészítenélek ki, hogy dédmama vagyok már, sőt e hónapban születek meg a negyedik dédunokám. Ennek ellenére nem érzem a korom, fogalmam sincs, hogy mennyinek érzem magam, illetve az mindig az adott körülménytől függ. Hol repdesek, hol padlót fogok és ezek a szélsőségek határozzák meg a koromhoz való viszonyom.
„Mikor verset írok lelkem tárom fel,” Igen, én is így teszek, ugyanakkor egy-egy vers egy adott hangulatot tükröz, így több szükséges ahhoz, hogy a személy érzései előttünk ismertté váljon. Ha csak belegondolunk a nagyok műveibe, akár csak Adyéba, ott volt a lángoló szerelem, de a hit is és a lángtól való szabadulás, mikor lezárta Lédát és már vénülő kezébe vette Csinszka kezét.
Csak ismételni tudom magam. Nem győzök csodálkozni azon, hogy ilyen fiatal korban milyen mély érzések tulajdonosa voltál és azokat miként voltál képes tálalni. Hihetetlen. Jó, hogy megőrizted azokat, méltán lehetsz büszke rájuk.
Egészen elképesztő, hogy már 19 éves korodban mennyire érett voltál és milyen izgalmas, vágyat ébresztő, ugyanakkor kellőképpen árnyalt szavakkal fejezted ki vágyaid/érzéseid.
Nagyon szép! Kívánom, hogy legyen ott mindig!
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Hűtlen vagyok és gyarló, róluk nem szoktam írni, pedig ők a második családom, a hitem is gyakorta elhallgatom, de most világossá vált előttem, hogy hová is tartoztozom.
Igen, időnként Te vagy és Zoé is, de mások nincsenek, ők viszont évtizedek óta ott vannak nekem, velem.
Értékelem és köszönöm a kedves figyelmed és hozzászólásod.
Szeretettel: Rita
„hol a nap már nem élet” helyett az szerettem volna írni, hogy hol a nap már nem éget. Sajnos nem tudom, hogy a már elküldött hozzászólást hogyan lehet javítani.
Kedves Tonió!
Látod ilyen az élet, én már alig vártam, hogy véget érjen a nyár és nem győzök örülni ennek a csodaszép ősznek, hol a nap már nem élet, csak simogat, a táj csodás, betelni se lehet vele és ilyenkor esik jól a séta, majd ha jön a korai sötétedés, akkor a kályha melege is örömmel tölti el a szívem. Egy pohárkával én is megkostolnék, mert még nem ittam az említett nedűből soha. Egyébként inni is jobb társaságban, vagy legalább kettesben, mint egyedül. Nekem most kijutott bőven az ünneplésből, jókedvből, melyet igyekszem átmenteni a hűvösebb, szomorkásabb, borongósabb időkre is.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Az „öröm nem kétked…” remek gondolat. Valóban nem, s milyen jó önfeledten ugrálni, napot bámulni, lábat lóbálni, egyszerűen csak lenni.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Nekem, ha vannak is fiatalkori szép emlékeim, azok semmiképpen sem az első férjemhez köthetők, sokkal inkább a szüleimhez. A férfiakkal később se volt nagy szerencsém, de a harmadik jó volt, viszont ő sajnos már rég óta nem él. Annyiból egészítenélek ki, hogy dédmama vagyok már, sőt e hónapban születek meg a negyedik dédunokám. Ennek ellenére nem érzem a korom, fogalmam sincs, hogy mennyinek érzem magam, illetve az mindig az adott körülménytől függ. Hol repdesek, hol padlót fogok és ezek a szélsőségek határozzák meg a koromhoz való viszonyom.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Igen, az a lényeg, hogy megtaláltad az igazi kincset, ami keveseknek adatik meg.
Szeretettel: Rita
„Mikor verset írok lelkem tárom fel,” Igen, én is így teszek, ugyanakkor egy-egy vers egy adott hangulatot tükröz, így több szükséges ahhoz, hogy a személy érzései előttünk ismertté váljon. Ha csak belegondolunk a nagyok műveibe, akár csak Adyéba, ott volt a lángoló szerelem, de a hit is és a lángtól való szabadulás, mikor lezárta Lédát és már vénülő kezébe vette Csinszka kezét.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Csak ismételni tudom magam. Nem győzök csodálkozni azon, hogy ilyen fiatal korban milyen mély érzések tulajdonosa voltál és azokat miként voltál képes tálalni. Hihetetlen. Jó, hogy megőrizted azokat, méltán lehetsz büszke rájuk.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Egészen elképesztő, hogy már 19 éves korodban mennyire érett voltál és milyen izgalmas, vágyat ébresztő, ugyanakkor kellőképpen árnyalt szavakkal fejezted ki vágyaid/érzéseid.
Elismeréssel és szeretettel: Rita