Homo Ludens ha az elme zsúfolásig tele –
álljunk meg, egy percre... lélegezzünk nagyot, bámuljuk a napot,
lóbáljuk a lábat, ugrálhatunk párat, örüljünk a létnek – az öröm nem kétked, előjön az érzelem, fut utána értelem,
kézen fogja: jer velem! lélegeznek nagyot, bámulják a napot,
lóbálják a lábat, ugrálnak egy párat, örülnek a létnek: az öröm nem kétked... 2025.05.08
https://irodalmiradio.hu/2025/11/14/ecce-homo-sapiens/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
8 Responses
Jó kis játékos vers, minden értelemben : tartalmát tekintve is – és a szójátékokat illetően is kedvemre való,
🙂
nagyon szépen köszönöm.
Kedves Zoé!
Az „öröm nem kétked…” remek gondolat. Valóban nem, s milyen jó önfeledten ugrálni, napot bámulni, lábat lóbálni, egyszerűen csak lenni.
Szeretettel: Rita
kedves Rita, nagyon szépen köszönöm.
e kis vers, Gábor (Ivántsy Gábor) „vendégség?’ című verse végén elhangzott kérdésekre
„és ha csak kétség van mindenhol és mindig,
hogy kell akkor élni, hogy kell abban élni,
ha csak a kétség van, csak a kétség, kétség?”
adott válasz.
mert mi mást tehetnénk, ha már minden más kétség?:
„örüljünk a létnek, az öröm nem kétked…” 🙂
Szeretettel: Zoé
kedves Zoé,
igen, hát persze! ezúton is köszönöm! jó ez a válasz, jó ez a vendégség, mert kedves a válasz és kedves a vendég…
https://irodalmiradio.hu/2025/05/07/vendegseg/
kedves Gábor, kétségkívül jó ez a vendégség. vittem is egy kis örömet, ajándékba.
Jó hogy így egymásra találtatok. Ezen a fórumon ez nem volt könnyű, hiszen ennyire érdektelen közönséggel még soha nem találkoztam. Mégis, itt vagyok és olykor olyanokat is olvasok, akikről tudom, hogy rájuk soha sem számíthatok, de talán tanulhatok.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Ha két alkotó ugyanazon felületen teszi közzé alkotásait, pl. mindkettő szabadverset ír, elolvassák egymás írásait, majd inspirációs forrásként tüntetik föl azokat, létrejön egy alkotói együttműködés.
Ebben az esetben az „Egynek látszik” versemet követte Gábor „vendégség?” című írása, amelyre a „Homo Ludens” válaszolt. Önmagukban önálló írások, de ha keletkezési láncban nézzük, akár egymás mellé is szerkeszthetők.
Szeretettel, Zoé