Az álom helyett ott a valóság, pótléknak. Viszont senki se tílthatja meg az álmainkat. Álmodjuk azt, hogy szép az élet és az emberek emberségesek. A mi lelkünk lesz gazdagabb az ilyen álmoktól, nem kell sokat kortyolnunk a valóság poharából, hiszen nem sokára elmegyünk úgy is e világból.
Ugrándozzál, mert látod, hogy nálad jártam és a versed megcsodáltam. Az ugrálás pedig egészséges, megmozgatja az egész testet, energiával tölt meg, amitől a lélek fiatal lesz.
Van, hogy többet érnek, mint a szavak, de a szerelem az már csak álom marad, viszont annak szép. Jó legalább gondolatban, írásban fiatalnak, egészségesnek, vágytelieknek lenni, ha már a valóságban erre nincs is lehetőségünk. A lelkünk lehet fiatal és a fantáziánk szárnyalhat.
Tetszett ez a szemlélet, hiszen az általános az elmúlás, a kesergés a nyár után, pedig az ősz nem a meghalás, hanem a túlélés évszaka, hiszen azért hullajtja le a fa a leveleit, hogy megőrizze önmagát, tavasszal pedig új hajtással díszítse fel a fát. Arról nem is szólva, hogy micsoda színorgia csodálható az őszben. A nap nem éget, lágyan simogat. Beérik a termés. Az ősz a bőség évszaka. Aztán jön a tél, a nyugodt, csendes pihenés, majd az újjászületést hozó tavasz, a nyár pedig olyan, amilyen. Hol túl forró, szinte égető, hol hűvös. Egyébként is megszüntek már a klasszikus évszakok, Pedig a tél hóval volt szép.
Már nem fütyülnek utánam a srácok,
már nem nekem szólnak a szerenádok.
Elszálltak az évek, már nem remélek,
hiszen annak is örülök, hogy élek.
Olyan sok osztálytárs elment már végleg,
eltemettünk vele sok szép emléket.
Én még úgy, ahogy, de lám mégis vagyok,
ha nem is jegyeznek már sokan mások.
Vagyok, és ki tudja, hogy mi vár még rám,
talán a drága nap még süthet énrám.
Bizonytalanul áll előttem az út,
ám, de valami szép még nekem is jut.
Egy cipőben járunk. Én is utálok öreg lenni, ezért olykor fiatalnak érzem magam, de a test jelez. Most például a térdem. Kórházba kell mennem, gyógyulás céljából. Visszavár a szép, nagy családom, a barátaim a Facebook oldalon és a nyugdíjas klubban egyaránt. Nyitni kell és akkor nem magányos az ember, hiszen nem csak felettünk járt el az idő, nem kell húsz éves szerető, elég egy-két jó barát, aki megért.
„Új nap vár rám, de mivégre?
Hisz ez is olyan szürke lesz majd,
s oly elmarasztaló, mint a többi másik.”
Mivel én a másik oldalt ismerem, ahol az egyedüllétet választottam, azt mondanám rá, ha én lennék a „Kedves”, hogy megérte. Nem rabszolgaság, viszonylagos függetlenség mellett élni két embernek, jobb, mint egyedül lenni. Az alkotásodban ki tudsz teljesedni. Az alkotók között barátokra is szert tehetsz, a hobbiaidnak is élhetsz, még se üres és sötét lakásba lépsz be.
Minden döntésnek következménye van, visszafordítani az idő kerekét nem lehet. Nincs két egyforma nap, fess valami szépet a szürkébe! Csodaszép a természet, vigyél magaddal néhány színes falevelet, mely visszaidézi a tájat, ahol sétáltál. Engem elvarázsolnak ezek a színek. Téged is, ha behunyod a szemed még láthatod a napsárgán a fény csillogását. Próbáld ki Tonió!
Kedves Tonió!
Az álom helyett ott a valóság, pótléknak. Viszont senki se tílthatja meg az álmainkat. Álmodjuk azt, hogy szép az élet és az emberek emberségesek. A mi lelkünk lesz gazdagabb az ilyen álmoktól, nem kell sokat kortyolnunk a valóság poharából, hiszen nem sokára elmegyünk úgy is e világból.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Ugrándozzál, mert látod, hogy nálad jártam és a versed megcsodáltam. Az ugrálás pedig egészséges, megmozgatja az egész testet, energiával tölt meg, amitől a lélek fiatal lesz.
Szeretettel: Rita
„szavak helyett a szemek beszélnek.”
Van, hogy többet érnek, mint a szavak, de a szerelem az már csak álom marad, viszont annak szép. Jó legalább gondolatban, írásban fiatalnak, egészségesnek, vágytelieknek lenni, ha már a valóságban erre nincs is lehetőségünk. A lelkünk lehet fiatal és a fantáziánk szárnyalhat.
Szeretettel jártam Nálad.
Rita
Természetesen Neked kedves Tonió.
Szeretettel: Rita
Köszönöm, hogy olvasta, az idézetet is. Külön öröm számomra, hogy az unokájának is elmondja.
A kedves, szép szavak mindenkinek jól esnek.
Szeretettel: Rita
Kedves Dávid!
Tetszett ez a szemlélet, hiszen az általános az elmúlás, a kesergés a nyár után, pedig az ősz nem a meghalás, hanem a túlélés évszaka, hiszen azért hullajtja le a fa a leveleit, hogy megőrizze önmagát, tavasszal pedig új hajtással díszítse fel a fát. Arról nem is szólva, hogy micsoda színorgia csodálható az őszben. A nap nem éget, lágyan simogat. Beérik a termés. Az ősz a bőség évszaka. Aztán jön a tél, a nyugodt, csendes pihenés, majd az újjászületést hozó tavasz, a nyár pedig olyan, amilyen. Hol túl forró, szinte égető, hol hűvös. Egyébként is megszüntek már a klasszikus évszakok, Pedig a tél hóval volt szép.
Szeretettel: Rita
„Jöttél és itt voltál, oh szinte lángoltál.
Tűzedben égve a fénybe te vonzottál.”
Ilyen a szerelem. Tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita
Valami szép
Már nem fütyülnek utánam a srácok,
már nem nekem szólnak a szerenádok.
Elszálltak az évek, már nem remélek,
hiszen annak is örülök, hogy élek.
Olyan sok osztálytárs elment már végleg,
eltemettünk vele sok szép emléket.
Én még úgy, ahogy, de lám mégis vagyok,
ha nem is jegyeznek már sokan mások.
Vagyok, és ki tudja, hogy mi vár még rám,
talán a drága nap még süthet énrám.
Bizonytalanul áll előttem az út,
ám, de valami szép még nekem is jut.
Kedves Tonió!
Egy cipőben járunk. Én is utálok öreg lenni, ezért olykor fiatalnak érzem magam, de a test jelez. Most például a térdem. Kórházba kell mennem, gyógyulás céljából. Visszavár a szép, nagy családom, a barátaim a Facebook oldalon és a nyugdíjas klubban egyaránt. Nyitni kell és akkor nem magányos az ember, hiszen nem csak felettünk járt el az idő, nem kell húsz éves szerető, elég egy-két jó barát, aki megért.
Szeretettel: Rita
„Új nap vár rám, de mivégre?
Hisz ez is olyan szürke lesz majd,
s oly elmarasztaló, mint a többi másik.”
Mivel én a másik oldalt ismerem, ahol az egyedüllétet választottam, azt mondanám rá, ha én lennék a „Kedves”, hogy megérte. Nem rabszolgaság, viszonylagos függetlenség mellett élni két embernek, jobb, mint egyedül lenni. Az alkotásodban ki tudsz teljesedni. Az alkotók között barátokra is szert tehetsz, a hobbiaidnak is élhetsz, még se üres és sötét lakásba lépsz be.
Minden döntésnek következménye van, visszafordítani az idő kerekét nem lehet. Nincs két egyforma nap, fess valami szépet a szürkébe! Csodaszép a természet, vigyél magaddal néhány színes falevelet, mely visszaidézi a tájat, ahol sétáltál. Engem elvarázsolnak ezek a színek. Téged is, ha behunyod a szemed még láthatod a napsárgán a fény csillogását. Próbáld ki Tonió!
Szeretettel: Rita