Ahol van kisgyermek, ott jelentős a változás szeptembertől, hiszen véget ért a hosszú, nyári szünet. Viszont a jóból is megárt a sok, a felnőtteknek dolgozniuk kell, talán sok helyen gond, hogy ki felügyel addig a gyermekre. Jó, ha a gyermek is megszokja, hogy van feladata, kötelessége.
Szeretettel olvastam ezt az iskolakezdő verscsokrod is: Rita
Remek sorok. Előbb-utóbb vissza kell térni a normalitás talajára. Ami nem azt jelenti, hogy kísérni kell a lányt, hanem azt, hogy igényük van az emberi kapcsolatra. Meg akarják ismerni egymás szívét, lelkét, gondolatait is, nem csak a külsejét, a testét.
Szomorú. Bár van, hogy csak mi akarunk közölni valamit és fáj, ha nem hallgatnak meg, de vajon mi meghallgatjuk a másikat? Odafigyelünk rá? Érdekel bennünket, hogy mit ír, miről mi a véleménye, mit akar közölni velünk és mire vár választ?
Hú, hát amikor ránéztem a képre, azt gondoltam, hogy a saját versem nyitottam meg. Ugyanezt a képet választottam én is hozzá.
Szomorú, szép verssoraid az ember magányáról szólnak, amikor saját magunkat kell vígasztalni, de az nem megy, hiába mondja az agy a szívnek. Kell/kellene egy jó barát, aki átsegít a nehézségeken.
Kedves Gyöngyi!
Ahol van kisgyermek, ott jelentős a változás szeptembertől, hiszen véget ért a hosszú, nyári szünet. Viszont a jóból is megárt a sok, a felnőtteknek dolgozniuk kell, talán sok helyen gond, hogy ki felügyel addig a gyermekre. Jó, ha a gyermek is megszokja, hogy van feladata, kötelessége.
Szeretettel olvastam ezt az iskolakezdő verscsokrod is: Rita
Kedves Tünde!
Nagyon kedves, hangulatos, zenés versed tetszéssel olvastam és hallgattam.
Szeretettel: Rita
Kedves Fruzsina!
Játékos, jókedvű, vidám soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi!
Iskolakezdő soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Remek sorok. Előbb-utóbb vissza kell térni a normalitás talajára. Ami nem azt jelenti, hogy kísérni kell a lányt, hanem azt, hogy igényük van az emberi kapcsolatra. Meg akarják ismerni egymás szívét, lelkét, gondolatait is, nem csak a külsejét, a testét.
Szeretettel: Rita
„Előkotrom néhanapján,
Ha hasít a szívem.
Hangulatom aranyra vált,
Mosolygós lesz színem.”
Meghatóan szép sorok. Nem könnyű, ha már csak az emlékek élnek.
Szeretettel: Rita
Szomorú. Bár van, hogy csak mi akarunk közölni valamit és fáj, ha nem hallgatnak meg, de vajon mi meghallgatjuk a másikat? Odafigyelünk rá? Érdekel bennünket, hogy mit ír, miről mi a véleménye, mit akar közölni velünk és mire vár választ?
Szeretettel: Rita
Egyetértéssel és tetszéssel olvastam soraid. Bizony jó dolog, ha valakit várnak és nem üres lakásba érkezik haza.
Szeretettel: Rita
Hú, hát amikor ránéztem a képre, azt gondoltam, hogy a saját versem nyitottam meg. Ugyanezt a képet választottam én is hozzá.
Szomorú, szép verssoraid az ember magányáról szólnak, amikor saját magunkat kell vígasztalni, de az nem megy, hiába mondja az agy a szívnek. Kell/kellene egy jó barát, aki átsegít a nehézségeken.
Szeretettel: Rita
Hú! Ez nagyon kemény, de mennyire igaz.
Tegyünk annak érdekében, hogy ne így legyen!
Szeretettel: Rita