Látom, hogy elég régen keletkezett ez a vers, ezek szerint kiálta a próbát, nem lett elkapkodva a gondolat szóban való megjelentetése.
Meg akarjuk magunk mutatni, de sokszor nincs kinek, mert a mondandónk nem érdekli senkit sem, viszont elvárjuk, hogy ránk odafigyeljenek, pedig kölcsönösség nélkül ez sokáig nem működik.
Magvas gondolataid nagyon nehéz volt elolvasni, mert a feketében a fekete alig kivehető, de azért sikerült átrágni magam rajta.
Ne másoktól várjuk a változást, hanem kezdjük el mi magunk! Mutassunk példát, hogy érdekel a másik! Nekem vannak a Facebookon valós olvasóim, itt sem rajtam múlik az odafigyelés a másikra. A kapcsolathoz minimum két fél kell.
Szeretettel: Rita
Tóth Lászlóné Rita
„Szeretlek” – mondja ajak, de szív nem felel,
Egy algoritmus írja, mit érezni kell.”
Sajnos, való igaz.
„Ne add fel, forradalmár! Te ki érzed a bajt”
Megtehetjük, hogy egymásra figyelünk, hogy lájk helyett valódi hozzászólást írunk. Rajtunk múlik, hogy forradalmárok vagyunk, vagy csak a saját gondolataink akarjuk közölni.
Minden igaz volt, nem csalfa álom. Az évtizedek elszaladtak, de hányan tudtak volna örülni annak, hogy megélik ezt a kort, akiknek a betegség ezt nem tette lehetővé? Mi megéltük, még dobog a szívünk és alkotunk és ha képesek vagyunk másokra is odafigyelni, akkor kevesebb a gondunk, mert addig se magunk körül forgunk. Legyen reményteljes szép napod és még szebb holnapod!
Kifejezetten írtózom a bogaraktól, különösen az ilyen kemény péncéluaktól. Valamikor még általános iskolás koromban a Templom téren nagyon sok gesztenyefa volt és arról potyogtak le a cserebogarak. Úgy szlalonoztam, hogy egy autó versenyző is megirigyelhette volna a „tudásom”, nehogy valamelyikre rálépjek, mert ha mégis, akkor kirázott a hideg és szinte lebénultam tőle. Na, arról nem is szólva, mikor a fiúk brahiból dobálták a lányok hajába.
Látom, hogy elég régen keletkezett ez a vers, ezek szerint kiálta a próbát, nem lett elkapkodva a gondolat szóban való megjelentetése.
Meg akarjuk magunk mutatni, de sokszor nincs kinek, mert a mondandónk nem érdekli senkit sem, viszont elvárjuk, hogy ránk odafigyeljenek, pedig kölcsönösség nélkül ez sokáig nem működik.
Szeretettel: Rita
Magvas gondolataid nagyon nehéz volt elolvasni, mert a feketében a fekete alig kivehető, de azért sikerült átrágni magam rajta.
Ne másoktól várjuk a változást, hanem kezdjük el mi magunk! Mutassunk példát, hogy érdekel a másik! Nekem vannak a Facebookon valós olvasóim, itt sem rajtam múlik az odafigyelés a másikra. A kapcsolathoz minimum két fél kell.
Szeretettel: Rita
„Szeretlek” – mondja ajak, de szív nem felel,
Egy algoritmus írja, mit érezni kell.”
Sajnos, való igaz.
„Ne add fel, forradalmár! Te ki érzed a bajt”
Megtehetjük, hogy egymásra figyelünk, hogy lájk helyett valódi hozzászólást írunk. Rajtunk múlik, hogy forradalmárok vagyunk, vagy csak a saját gondolataink akarjuk közölni.
Szeretettel: Rita
Szerethető jókívánságok, nagyon szép sorok.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Leheletfinom, szép gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Minden igaz volt, nem csalfa álom. Az évtizedek elszaladtak, de hányan tudtak volna örülni annak, hogy megélik ezt a kort, akiknek a betegség ezt nem tette lehetővé? Mi megéltük, még dobog a szívünk és alkotunk és ha képesek vagyunk másokra is odafigyelni, akkor kevesebb a gondunk, mert addig se magunk körül forgunk. Legyen reményteljes szép napod és még szebb holnapod!
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Kifejezetten írtózom a bogaraktól, különösen az ilyen kemény péncéluaktól. Valamikor még általános iskolás koromban a Templom téren nagyon sok gesztenyefa volt és arról potyogtak le a cserebogarak. Úgy szlalonoztam, hogy egy autó versenyző is megirigyelhette volna a „tudásom”, nehogy valamelyikre rálépjek, mert ha mégis, akkor kirázott a hideg és szinte lebénultam tőle. Na, arról nem is szólva, mikor a fiúk brahiból dobálták a lányok hajába.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
A Boléró az egyik kedvencem. Iszonyúan energikus és a legerotikusabbnak titulált mű. Én is írtam róla.
Tetszett a Te verziód is.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Köszönöm ezt a tartalmas kiegészítést.
Szeretettel: Rita
„S ha majd csak a könny hullik mély barna szemedből
Ott lesz az űr melyet csak nekem hagytál egyedül.”
Nagyon szép, igaz és őszinte sorok.
Szeretettel: Rita