Ismét túlléptem a hatásköröm. Ráadásul mindenkinek lehet rossz hangulata és vágyhat akár a halálra is. Ezt az érzést ismerem, hiszen magam is megéltem nem is egyszer hosszú életem során. „Ami nem öl meg, megerősít” szokták mondani, talán van benne igazság, hiszen még itt vagyok és mások felett ítélkezem. A verset magát kell minősíteni – már, ha egyáltalán képes vagyok rá, hiszen szakértő se vagyok – nem pedig az alkotóját kritizálni. Bár tudom, hogy előbb kell gondolkodni, nem pedig utána elnézést kérni, mégis belefutok ebbe a rendre visszatérő hibába. Nos, akkor kérlek, ne haragudj!
Őszintén szólva – márpedig így szeretek beszélni – nem örültem a versednek. Mi az, hogy a halál menyasszonya vagyok? Ilyen alapon mindenki az, hiszen, aki megszületett, az mind meghal egyszer. Kérdés, hogy kell-e ezzel foglalkozni? Kell-e ezt várni? Megértem, ha valaki szenved, magatehetetlen, de egy ilyen ember, aki még a facebookon ír, arról még a halál is lemond. Nekem sírom se lesz, így nem lesz mit benőnie a gaznak. Nem a halállal élek, hanem a szeretteimmel és a körülöttem élő emberekkel.
Mivel többnyire én olvasom a műveid, ezért kellő tisztelettel valami vidámabbat szeretnék kérni, olvasni!
Mindenhová betör a mondernizáció és elveszi a régi korok hangulatát. Lassan már mindegy, hogy melyik országba megy az utazó, mert mint ahogy írod: „szégyenszemre már itt is megjelentek, amerikai mintára a különféle gyorséttermek.” Ráadásul, ha csak ennyi lenne!
„A szerelem csak szó maradt közöttünk”
Ismerős érzés.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
Meglepően kedves sorok. Öröm volt olvasni, hogy egy férfi gyermekre vágyik, egy szép vörös hajú kislányra.
Szeretettel: Rita
„nem kell a szó csak az ölelés”
Tetszéssel olvastam szép sorait.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Igen, én is szeretem, egy bokorral van is a kis kertemben.
Viszont maga a gondolat és annak kivitelezése fogott meg.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Ismét túlléptem a hatásköröm. Ráadásul mindenkinek lehet rossz hangulata és vágyhat akár a halálra is. Ezt az érzést ismerem, hiszen magam is megéltem nem is egyszer hosszú életem során. „Ami nem öl meg, megerősít” szokták mondani, talán van benne igazság, hiszen még itt vagyok és mások felett ítélkezem. A verset magát kell minősíteni – már, ha egyáltalán képes vagyok rá, hiszen szakértő se vagyok – nem pedig az alkotóját kritizálni. Bár tudom, hogy előbb kell gondolkodni, nem pedig utána elnézést kérni, mégis belefutok ebbe a rendre visszatérő hibába. Nos, akkor kérlek, ne haragudj!
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Őszintén szólva – márpedig így szeretek beszélni – nem örültem a versednek. Mi az, hogy a halál menyasszonya vagyok? Ilyen alapon mindenki az, hiszen, aki megszületett, az mind meghal egyszer. Kérdés, hogy kell-e ezzel foglalkozni? Kell-e ezt várni? Megértem, ha valaki szenved, magatehetetlen, de egy ilyen ember, aki még a facebookon ír, arról még a halál is lemond. Nekem sírom se lesz, így nem lesz mit benőnie a gaznak. Nem a halállal élek, hanem a szeretteimmel és a körülöttem élő emberekkel.
Mivel többnyire én olvasom a műveid, ezért kellő tisztelettel valami vidámabbat szeretnék kérni, olvasni!
Szeretettel: Rita
„pillekönnyű szárny-kavalkád:
csupazönge illatfelhő kavarog.”
Kedves Zoé!
Valami szépségesek a soraid és a kép, amit választottál a lila betűk egészen lenyűgöző volt az egész így együtt.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Mindenhová betör a mondernizáció és elveszi a régi korok hangulatát. Lassan már mindegy, hogy melyik országba megy az utazó, mert mint ahogy írod: „szégyenszemre már itt is megjelentek, amerikai mintára a különféle gyorséttermek.” Ráadásul, ha csak ennyi lenne!
Szeretettel: Rita
Bizony, gyakran előfordult már a történelünkben, hogy a rossz oldalon álltunk, aminek meg is lett a súlyos következménye.
Szeretettel: Rita
„Van még rá esélye?”
Esélye talán van, de hogy él-e vele, azt nem lehet tudni.
Szeretettel: Rita