Olykor vannak napok,
Mikor sötét gondolatok foglyaként
kényszerképzetek gyötörnek.
Ilyenkor gyakran arra a gondolatra jutok,
hogy kiválasztott vagyok.
Élem a magam egyszerű, átlagos életét,
de nem akárkiként.
Sorsom egy zárt kijelölt pályán halad,
iránya, célja s végállomása meghatározott:
Én a halál választott menyasszonya vagyok.
Most egyedül élek, szerényen,
Egy félreeső helyen meghúzom magam.
Az emberek, ha rám tekintenek,
lenéznek, megvetnek.
De én velük nem foglalkozom,
helyette türelmesen arra várok,
mikor jő már el értem, ő,
végzetes Kedvesem, hogy
nekem elhozza, és ujjamra felhúzza
a hitvesi gyűrűt, és vele együtt
megvallja esküjét,
egy holtomiglan holtodiglan tartó
szövetség megkötésére,
s egy vidám, jóban-rosszban,
egymás mellett kitartó
élet vitelére.
Így élek majd vele kettesben,
vidáman a temetőben.
Senki sem jő majd ide látogatni engem,
Síromon fejét csupán a gaz veri fel,
és senki virága fogja majd díszíteni.
Elfelednek, s arra sem emlékeznek majd,
hogy egyáltalán éltem valaha.
Könnyet sem hullajtanak utánam,
Hísz életemben sokan utáltak.
De ezért, én bánkódni nem fogok,
mert mindenért az a tudat majd kárpótol,
hogy a halál engem hitvesének választott!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
Kedves Tonió!
Őszintén szólva – márpedig így szeretek beszélni – nem örültem a versednek. Mi az, hogy a halál menyasszonya vagyok? Ilyen alapon mindenki az, hiszen, aki megszületett, az mind meghal egyszer. Kérdés, hogy kell-e ezzel foglalkozni? Kell-e ezt várni? Megértem, ha valaki szenved, magatehetetlen, de egy ilyen ember, aki még a facebookon ír, arról még a halál is lemond. Nekem sírom se lesz, így nem lesz mit benőnie a gaznak. Nem a halállal élek, hanem a szeretteimmel és a körülöttem élő emberekkel.
Mivel többnyire én olvasom a műveid, ezért kellő tisztelettel valami vidámabbat szeretnék kérni, olvasni!
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Ismét túlléptem a hatásköröm. Ráadásul mindenkinek lehet rossz hangulata és vágyhat akár a halálra is. Ezt az érzést ismerem, hiszen magam is megéltem nem is egyszer hosszú életem során. „Ami nem öl meg, megerősít” szokták mondani, talán van benne igazság, hiszen még itt vagyok és mások felett ítélkezem. A verset magát kell minősíteni – már, ha egyáltalán képes vagyok rá, hiszen szakértő se vagyok – nem pedig az alkotóját kritizálni. Bár tudom, hogy előbb kell gondolkodni, nem pedig utána elnézést kérni, mégis belefutok ebbe a rendre visszatérő hibába. Nos, akkor kérlek, ne haragudj!
Szeretettel: Rita