Éjszaka volt mikor megláttam a napvilágot. 103 testvéremmel együtt egy kék kerti hordó volt a bölcsőnk, benne kellemesen állott esővíz. Anyámat nem ismertem, apám létezését
Kinek-hogy. Azt mondták, legyen tacskód. Azt mondták, jó buli lesz. Hát, karácsonykor ráncba szeded magad, fellépsz a drága internetre, és 3-4 óra után kiválasztod azt
Érzem a bőröm alatt Itt feszít és préseli Túlfeszült izmaimat Az izomrostjaim közt áramolva Keresi a kiutat Mint szenvedő állat Belefúrnám magam a földbe Visítanék,
A hangya hordja vállán a holnapot, nem kérdi, miért pont ezt a szemet, a rend kényelmes, ha nem gondolkodsz, és könnyű élni, ha nincs neved.
Hatalmas dörrenést hallottam, ami után testem a porba hullott. A madarak elhallgattak a terjedelmes fák lombjai között, és egy őz páros még elrohant elfekvő alakom
