Adj békét!
Pete Margit: Adj békét! Annyi mindent kérhetnék még ha szólhatnék hogyha bíznék de én csak az eget nézem fekete madár az égen fekete gép
Pete Margit: Adj békét! Annyi mindent kérhetnék még ha szólhatnék hogyha bíznék de én csak az eget nézem fekete madár az égen fekete gép
Egy pléden fekve, félig eltemetve, én „százkilós cefre” erjedek saját verítékemben. Rajtam egy poros kabát; mint éhes darázs zúg töltésért mobilom. Fent egy robbanás egypár
Jegenyék könnye Szívét már darabokra tépték, vérpatak csorog sáros földön, elborít mindent a sötétség, ártatlant sújtanak az öklök. Miért, miért emberek?- kérdem, tüzes fegyverek hoznak
Megszökött a lovas a nagy sárgaházból, Ősi szél riad a nyugodt avarágyon, hol téli esőben zúg, liheg a vágytól, akár egy eleven táncra kelt rémálom.