Válasz nélkül
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal
A. J. Vale
2026.04.20.
Nincs hozzászólás
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal
Zöld mező szélén vidám nóta száll, akác hegyén dalos cinege áll, zengi be környéket, mint harang, ágakról dombra száll a madárhang. Zöld mező szélén áll
Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa. –
Üknagyapám, Bacsa István emlékére, ki hősként adta életét a második világháborúban, s ki sosem láthatta gyermekét, hiszen nem térhetett haza… Immáron harmincharmadik napja annak,
Áldozatok – Név, kor, lakhely? – Berki Zoltán, 24, Temerin. – Állj oda jobbra, a sárga vonalhoz. Itt kapsz egy automatát, egy doboz töltényt, és
Vagyunk mi, vagyunk férfiak, legények, szívünkből nőnek ki jegenyés remények. Dobol az ujjunk, dobol a lábunk, hajnaltól hajnalig táncolni vágyunk. Szűrömet felvettem, szerelmemhez
Lassan lépdeltem felfelé a lankás, sziklás domboldalon. Kisebb facsoportok szabdalták a tájat, lábaim mellett ismerősen kanyargott a Rókás patak. Szemem egyre a nyári napsütésben fürdő,
Kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, hátamon a vászonruha csuromvizes volt, miközben a városi dugóban várakoztam. Pokoli meleg volt. Sohasem fog zöldre váltani a lámpa!
Száz éve születtél e korhadt világra, Nem élted mindig vidáman gyermekséged, Bár jutott szelíd gyógyír vesszőcsapásra, S nem sodort magával zajló élet-tenger. Törékenyen álltál a
A ragadós vér megduzzadt és őrjöngő folyóként árasztotta el a feldúlt szántóföldeket, ahol egymást ölték az emberek. A háború tomboló viharként robbant ki, a katonák
Sebeiből vért csorgatva oson a nap nyugatra. Mintha tükörképe lenne tűzgolyó lobban keletre. Kopott építőkockaként, házak hevernek szanaszét. Rémület. Remegő léptek keresnek,
1930-as évek eleje A Bernát család háza közvetlenül az erdő mellett állt, túl a falu határán. Szerették úgy képzelni, hogy az egész erdőség az övék,
– Ne! Ne bántson, kérem! Nem tettem semmit! A kisfiam! Segítsen! – kiabálta Vladiszláv egyre hangosabban. A saját kiabálásának hangjai ébresztették fel, révült
Többször vívtunk már háborút e földön. S még sosem az sírt, akin rajta volt az öltöny. Minél többször e nagy hibába estünk Annál többet és
Mint ki meglelte végül vezérfonalát Kelnek életre verseim, a tollamon át. Fény lehetek vagy tán reménysugár… Tespedt bágyadtságból felocsúdás. Hogy ki vagyok én ? –
Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le
Az írás az IR 2022. évi nyári táborába, megadott témára született! Háború és béke Ma is jól emlékszem. Nem a folytatásos epizódokra, már csak az
Mondd, Mit ér A fegyver? Ha nélküle A sors is megver? Mondd, Mit ér A szép szó? Így is, úgy is Véres lesz a