Újraalkotnám a világot. És átrendezném az eget. Feléleszteném az igazságot. Felszántanám a szíveket. Szeretet-magvakat szórnék Kigyomlálnám a sebeket Reménnyel poroznám be A reménytelen küzdelmeket. Bearanyoznám
Hová tűntek a reménnyel telt évek ? Hogy veszhettek el így a messzeségben ? Mi álom volt – az álom marad végül ? Miért, hogy
Isten kezében van a sorsunk Ő vezet, hogy célba jussunk. Néma jajszó, csendes ima – Ne gondold, hogy az Út az sima. Gödrös és göröngyökkel
Lágy szellő uszálya fodrozza szelíden roppant víztömegnek sodró hullámait, távol apró gálya siklik habfürtjein. Sziklás partot érve eldobott kövekre csipkét ver a tajték, elhagyott öbölben
És szelíden szól az Isten… Ma már az ember csahol; ólok a házak, feszül a szó, és ahol tiporni vágynak ott én leszek a
Aki ételt, italt adott… Aki ételt, italt adott, kiért kezed összefonod, telt tányérod, ha kiapad érte töröd az ujjadat. Aki kimért egy darabot a napból
