Iochom Zsolt: Boldog vagyok

Isten kezében van a sorsunk
Ő vezet, hogy célba jussunk.
Néma jajszó, csendes ima –
Ne gondold, hogy az Út az sima.

Gödrös és göröngyökkel teli,
Mégis hittel reményteli.
Tudd, hogy mindig veled az Úr,
bár a rózsa tövise szúr…

Szenvedések keresztútja,
Az örök életnek a kútja.
Hittel lépjél – vezet a lélek,
Kiáltsd világgá: boldogan élek!

Vigyáznak rám az Angyalok,
Boldog vagyok, ha adhatok.
Egy mosolyt, egy jó szót érted,
Bár ezt tőlem sosem kérted…

boldogan
magamat
adom

Iochom Zsolt
Author: Iochom Zsolt

Iochom Zsolt az Irodalmi Rádió szerzője. 2019-ben Csókszereda címmel jelent meg első verskötetem, amely 120 verset tartalmaz.  2024-ben jelent meg második verseskötetem (Sok a szó), újabb 120 verssel. Prózai írásaimból is nyomdafestéket látott a Mese csókkal c. kötet. E-könyvként jelent meg a Kék-Fehér Könyvkiadó gondozásában a Pofonok és csókok című novelláskötetem. Eddig mintegy 80 antológiában jelentek meg verseim, prózáim. --- A berlini fal 1989. november 9-i leomlása az egész világ számára egy korszak végét jelentette, számomra pedig egy újét, hisz ezen a napon születtem Erdély délkeleti szegletében, Kézdivásárhelyen. Iskolai éveimet a nagy múltú kantai Nagy Mózes Gimnáziumban és a Református Kollégiumban végeztem. Négy éven át főszerkesztője voltam a Református Kollégium diáklapjának, a Sulisok(k)-nak, ahol első verseim is megjelentek. 2008-2011 között a Sapientia EMTE csíkszeredai Karán végeztem kommunikáció és közkapcsolatok szakon. 2010 októbere-2017 novembere között újságíróként, fotó- és videóriporterként dolgoztam a Székelyhon hírportálnál és a hozzá tartozó nyomtatott újságoknál. 2015-ben fejeztem be mesteri tanulmányaimat kommunikáció és közkapcsolatok szakon. 2015-2018 között egyéni vállalkozóként különböző kiadványok, könyvek szerkesztésén, tördelésén dolgoztam. 2015-ben két versem jelent meg a Kortárs hangon c. antológia kötetben. Több versem is megjelent a Café Főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán. 2021-ben elnyertem a Selyemgyár Alapítvány irodalmi pályázatának fődíját. 2021 decemberében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »

Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »