A goldi a pékség előtt
A közelgő húsvét alkalmából egy húsvéthoz közeli emlékem három évvel ezelőttről.
Farkas Norbert
2025.04.17.
1 hozzászólás
A közelgő húsvét alkalmából egy húsvéthoz közeli emlékem három évvel ezelőttről.
Emlékük még mindig oly elevenen él bennem, mintha csak tegnap lett volna, mikor először mentünk oda Gyulafirátótra ahhoz a kedves házaspárhoz, meg a két kiskutyához.
Hasonlít a bernáthegyire a fajta, már már kísértetiesen is. Nem véletlen, hiszen az és a kaukázusi valamint az orosz kopó keresztezésével jött létre.
Mik azok a túrógombóc méretű narancssárga, kiváncsiságtól lángoló szemek? Elvileg sietek, de nem menekülhetek. Oh, mint porszívó a morzsát, úgy szív magába! Kihez van szerencsém?
A március 15 utcai buszmegben találkoztunk először. Azóta a Haszkovó utcában összefutunk rendszeresen mikor a pékségbe, vagy onnan hazafele megyek. Összefutunk, mert megérzi ha valaki
2022 nyara volt. Káros szenvedély s alvászavar kezelésére beiratkoztam személyi edzésre. Meg a hiú ábránd is kissé elfogott tán, hogy a koszon kívül is valami
2017. június 8. Utolsó előtti általános iskolai kirándulásom volt. A kislődi kalandparkba mentünk, ahol sok izgalmas pályán végigmehettünk, nekem azonban nem azokon született a legszebb
Hiszek című versemmel kívánok sok erőt, egészséget, szeretetet a 2025-ös esztendőre mindenkinek!
Kedvenc sportom a túrázás a kutyákkal való ismerkedés lehetősége miatt. Ha egyszer eljutok odáig hogy kiadják egy verses kötetet egy külön ciklus lesz a túrázás során megismert cukorfalatokról
Íme egy bizonyíték arra, hogy nem kellenek nagy dolgok a karácsonyi boldogsághoz💖
2022 áprilisában volt szerencsém megismerni Szimatot. Szóval kissé kései a vers, de semmiképpen sem okafogyott.
Ha egy dolog van, mit lehet rólam tudni, hogy legjobb helyet találom meg mindig cipőt kötni. Tudatalatt már már akarva akaratlan, hogy megállok egy egy
2020. május 28-at írtunk. S örömére annak, hogy még végetért egy hosszú online oktatásbeli nap, s végre (igaz korlátozottan), de ki lehetett mozdulni, megtettem, s
Isten útja szívek nyitja. Minden titka lelkünk húrja. Kulcs a zárban boldogsága, rátalálva nyitva, tárva. Hitnek útja nyitva áll, szíved nyitja rajtad áll.
Várva vár a vár magában, várva vártan vár falával. Mindent időben elvár, erőssége majd megáll. Időben is csak rám vár, időtlenül várva vár.
Ezt a verset lassan 1 éve írtam, azonban egyre inkább aktuális az üzenete. Jó dolog a technikai fejlődés és ideje is van jelenleg. A kérdés inkább az, hogy képesek vagyunk-e a helyén kezelni a mesterséges intelligencia rohamtempójú fejlődését és mindemelett a valódi értékekre figyelni az életünkben. Fontos, hogy az emberi egyediségünk és a szeretetre való képességünk a valódi értékünk!
Csodás napot kívánok!
Fitos-György Éva
Spirituális Lélekgyógyász, metamorf masszőr
Hahó Világ, hahó emberek!
3 perc figyelmet kérek! A néninek, aki csak egy kis vizet kért…
Tegnap este a szokásos sétámra mentem, Óbudán a Mocsarosdűlő területére. A világ zaját hátrahagyva, hetente többször arra visz az utam. Ott olyan békesség van, csak az élet, tisztán, áramlásban. Szeretek ott bóklászni, töltődni, együtt lélegezni az élettel, a természettel, vagyis Istennel. Mert Isten maga az élet, a Forrás.
Ilyenkor sokszor flowba kerülök és megszületnek bennem gondolatok, érzések, érzetek, felismerések és megértések, melyek a legtöbbször versek formájában tőrnek fel belőlem. Így történt ez tegnap is. Megszületett a legújabb versem: A harcos.
Mikor már annyira csíptek a szúnyogok, hogy zavaróvá vált, hazafelé indultam. A gyalogos felüljáró lábánál, melyen át haza jutok, egy idős asszony kuporgott a lépcsőn. Először azt hittem, hogy lehet eltévedt és nem talál haza, ezért ráköszöntem és megkérdeztem, tudok-e neki segíteni valamiben. Ő rám emelte tekintetét és szerényen azt mondta, hogy egy kis élelme van, azonban némi vízre szüksége lenne, ha abban tudok neki segíteni. Én megilletődötten annyit válaszoltam, hogy ha megvár, haza megyek és hozok neki vizet. Az idős hölgy annyit válaszolt, ő bizony tud várni. Így hát haza siettem és szatyorba tettem egy üveg vizet, kis kenyeret, süteményt és kekszet.
Mikor visszaértem, a néni mosolyogva rám nézett és megköszönte. Leültem mellé, mert szemén keresztül üzent lelke a lelkemnek. Beszélgetni kezdtünk. Őszintén, tisztán. Álarcok és játszmák nélkül.
Mikor megkérdeztem, hogy honnan valósi, azt válaszolta a hajdúságból, de 15 éve járja a világot. Micsoda megfogalmazás, gondoltam, hisz 15 éve az utcán él, nincs otthona.
Felemelő volt vele a beszélgetés. Tisztán, egyszerűen fogalmazott. Nem szidta a rendszert, nem kesergett, nem panaszkodott. Egyszerűen csak mesélt és mesélt a mindennapjairól.
Mi a többség, kiknek otthona van, autója és még annál is több, mennyit zsörtölődünk, panaszkodunk, elégedetlenkedünk és felelősséget hárítunk, vagyis mindig más az okozója a bajunknak.
Elmondta, hogy szeret olvasni és több könyvet is olvasott lélek témában. Egyszer csak így szólt: a szív nemcsak érez és szerelembe esik, hanem okos is, segíti az agy munkáját. Csak néztem Őt tágra nyílt szemmel, hisz előtte fél órával írtam a versemben a szívtudatosságról.
Csodáltam Őt. A nénit, aki szerényen csak egy kis vizet kért.
Az égiek időnként ajándékot küldenek nekünk különböző formában, alakban.
Ő az volt nekem.
Köszönöm!