Álmatlanság éjszakája
Ide hallgass! Az éjjel ma oly sötét. Egy magányos kuvik veri fel csupán süket csöndjét. Szivárványt fon a köd a hold körül, általa hideg, gonosz
Veress Zita
2024.12.18.
2 hozzászólás
Ide hallgass! Az éjjel ma oly sötét. Egy magányos kuvik veri fel csupán süket csöndjét. Szivárványt fon a köd a hold körül, általa hideg, gonosz
Mese a szivárványos napernyőről Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az Óperenciás-tengeren túl, volt egy óvoda, annak pedig Kikelet volt a neve, ahogyan
Ha volna egy új életem, jó erősen fognálak, megragadnám kezed, soha el nem szalasztanálak. Te volnál a napfény, a szivárvány az égbolton, s te
Ha tündér lehetnék, felhőkön pihennék. Hajnali első pirral talpra szökelnék. Szivárványon siklanék a földre, csókkal kelteném a világot életre.
Még ártatlan volt szívem, s te őrülten elvarázsoltál. Nem hittem a szerelemben, de te mindig meggyőző voltál. Túl szép volt, hogy igaz legyen, féltem
Mindig ott vagy a gondolataim útján. Szinte képtelenség elszakadni tőled. Hol előre sietsz, és vársz rám, hol lemaradsz, s én várok rád. Kísérjük egymást,