Így lett szivárvány

Színes csík szántja az eget, úgy hívják, szivárvány.

Minden esőcsepp az égen a Napocskával táncot jár.

Kacagásuk egy-egy szín lett,

utat szántott az égen,

ma is így lesz szép szivárvány, ugyanúgy, mint nagyon régen.

Gábor Fruzsina
Author: Gábor Fruzsina

Gábor Fruzsina vagyok, jelenleg Budapesten élek és alkotok. Olvasni, verseket olvasni mindig szerettem, kedvenc költőim verses köteteit szívesen kézbe veszem, örömmel és megnyugvással töltenek el. Jómagam néhány évvel ezelőtt kezdtem írni, meséket, magamnak, örömmel, szeretettel. Műveimet egy-egy fejezettel mindig megtoldom, néha rajzokat is készítek hozzájuk. Ötleteim, amikre a tőlem telhető legnagyobb szeretettel tekintek, időnként verses formában öltenek alakot. Ilyenkor verset írok, majd amikor kész, újra és újra elolvasom és örömmel tekintek rájuk. Lelki szemeim előtt színes, szeretettel teli képeket látok, a verseim, a meséim részleteit. Az alakok megelevenednek, a szereplők fényárban úsznak, a szavak színes, szeretetteli tartalommal telnek meg számomra. Ha másoknak is tetszik, amit írok, az nagy örömmel tölt el engem és arra bíztat, hogy megszülető alkotásaimat megmutassam másoknak. Kedvelt hobbijaim közé tartoznak a mese- és versírás mellett a növények, valamint szeretem a madarakat és a lepkéket, pillangókat. Szívesen sportolok és töltöm a szabadidőmet a természetben. Rendszeresen olvasok, regényeket, életrajzokat, illetve a kedvenc meséimet is. Célom a mese- és a versírással, hogy egy újabb színes, szeretetteli folttal gazdagítsam az életem és ha szerencsém van, másoknak is ad örömöt a műveim olvasása.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »

Szerelem

A Hold fényfolyosóján szótlanul állva, Szembe jött velem a titok igazsága. Leomló fátyolként terült el előttem, A vörösen csillogó, aranyló vízszőnyegen.   Lebegő némasággal csodáltam

Teljes bejegyzés »