Volt egyszer egy igaz csoda. Nem csak csoda. Hű história. Hogy az én öregapám, a jámbor A szerelmet kutatta, igazából… De nem találta meg sehol,
Én csupán ember lehetek. Az tündért csodálom, a ludvérctől félek. Remélem, hogy részem a tisztesség, de tudom nem elég a jó szándék. Ha tündérnek elég
Ha tündér lehetnék, felhőkön pihennék. Hajnali első pirral talpra szökelnék. Szivárványon siklanék a földre, csókkal kelteném a világot életre.
Részlet a Börzsöny meséiből A tájat még vastagon fedte a hó, de a Börzsöny párái már engedtek kemény kupolájukból. A Hárs Tündér a Három-hárs gerincén
Álompaplan, pitypang rét Neked írok ma mesét Integet a bóbita Ébredj Garaboncia! Ujjpörgettyű, varázs szó Tündérbukfenc csudajó Hanna játszik, lelkesen Miska pedig itt terem –
Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó
