te taszítottál oda, ahol most vagyok, és sokan azt gondolják majd rossz vagyok. gyűlöllek téged és gyűlölöm magamat, amiért együttes erővel elvettük minden szavamat. meg
Úgy tűnik… nem tudok, ahogy égnek a mezők, ahogy egy mosolyt birtoklok, melyekben ott sírok. Mit ér a szív s a szalma, ha más álmaiban
pazar élmények örömorgiája – hátonfekvő késhegyen táncolva továbbálmodom torokszakadásban megtört hajnalom. S ha hazudsz, azt is megtudom, mert csókod íze ilyenkor fájdalom, ártalom, ráncos kéz;
Lelkem hófödte táj, ártatlan bár, de mást mutat, mást remél, hideg van odakint és zaj, ritmusra dobban, arra zenél. Szíved a mellemen, hallom a kezed
Tegnap újra csend lett Macondóban. Szájbamásztak a mogyorószetyészek, egészen belefullánklottak az agyba, a szívbe, a húgyhólyagba. Csodálkozva vettem észre, hogy rajtam is úrrálett ez a
