Rózsa Iván: Örömhír

 

 

 

Rózsa Iván: Örömhír

(Recirquel Újcirkusz Társulat – A meztelen bohóc)

 

 

Most már nem a bohóc, a király meztelen:

Udvari bolondként viselkedik esztelen.

Új világ köszönt be nemsokára:

Isten megint rálelt a magyarjára.

 

Eldöntetett fent a fellegekben:

Emberség gyúlt az emberekben.

Angyal szállt le a Földre:

Terjed a hír körbe-körbe.

 

Faluról városra, városból fővárosba:

Sátán fattya már kigolyózva.

Gyönyörű lesz megint minden:

Sátán, távozz messze innen!

 

Együtt élünk szeretetben:

Találkozunk a végtelenben.

Hol tehetség, ott hatalom:

Szólt az Isten: „így akarom!”

 

Ha Ő mondja, bizony így lesz:

Lélek teszi, és nem a szesz.

Ki ebben jobb, ki meg másban:

Bízzunk hát újra egymásban!

 

Ne légy hát másra irigy!

Ne hazudj, más létét ne keserítsd!

Ne lopj, ne csalj, ne ölj!

És befogad a mennyei öl…

 

 

Budakalász, 2016. április 17.

 

 

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Halászné Magyar Márta

Én is találkoznék vele!

  Jó, öreg Mikulás sohasem komor, bármerre is repíti szánját a szél, zsebében kívánsággal teli levél, varázslattal ajándékokat sodor. Rénszarvasa mind, rég szolgál a helyén,

Teljes bejegyzés »

Harag

Élőkben keresi otthonát, Időtlen entitás, Ember nem ismeri korát. Láthatatlanul lebeg a tudat peremén, Megfogni nem lehet Kaput zörget, közeledik felém.   Erőt ad, vagy

Teljes bejegyzés »

Amit szabad Jupiternek…

Amit szabad Jupiternek… A sorssal teli a kalapom, ezt most gyorsan félre rakom Meddig lehet még elmenni fáradt testem víz alá rejteni Hiába engedem el

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »