Verseimből

Test, a testemből<a href=”https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2016/06/ÁL-L-OM-ÁS-OK.docx”>ÁL-L-OM-ÁS-OKElutaztál,szerelem

Szilágyi Katalin
Author: Szilágyi Katalin

Szilágyi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Mottó: ”Tisztelet, becsület, szeretet” (Édesapám, Szilágyi Ferenc után szabadon) Szüleimmel és húgommal boldog, családias gyerekkorom volt. Kiegyensúlyozott felnőtté válásom még szinte be sem fejeződött, amikor belecsöppentem egy harminc év alatti, két gyerekkel egyedül maradt anyuka szerepkörébe. Mérhetetlen csalódásom elindított egy íráskényszert, melyben jó pár évig elidőztem. Láthatatlanul, csendesen, szótlanul vetettem, oly nagy hirtelenséggel papírra érzéseimet, gondolataimat, hogy az eredeti kézírásomat, amelyek évtizedekig porosodtak, a begépelés során alig tudtam elolvasni. Hogy versek lennének? Akkor még nem gondoltam erre. Most már igen. A magyar, főleg a nyelvtan gyerekként nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, azonban a verseket már akkor is szerettem. Iskolásként mindennapjaimat meghatározta: a szertorna, a néptánc, az ének-zenei tagozat, az utazás, a kirándulás és a rajzolás, amelyek nagy hatással lettek rám. A szüleimtől a szépre és jóra való törekvést örököltem, igyekszem a mindennapokban is ezeket keresni és átadni gyermekeimnek, tanítványaimnak. A tanári pályafutásomban a földrajz – rajz - testnevelés szakjaim úgy gondolom, illenek a személyiségemhez, a szellem – lélek – test hármasságát tükrözik. Kedvelem a szemlélődést, a virágok illatát, a tenger morajlását, egy jó könyv olvasását, a kerékpározást és a mának élni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A pokol kapui 2.

A pokol kapui2. A pokol kapui tátott szájjal nyitva állnak annyi bűnös lélek lépte át a földi világot, A bűnbocsánat ismeretlen fogalommá vált a felelősségrevonáskor

Teljes bejegyzés »

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »