Sziasztok!!

Szilágyi Katalin
Author: Szilágyi Katalin

Szilágyi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Mottó: ”Tisztelet, becsület, szeretet” (Édesapám, Szilágyi Ferenc után szabadon) Szüleimmel és húgommal boldog, családias gyerekkorom volt. Kiegyensúlyozott felnőtté válásom még szinte be sem fejeződött, amikor belecsöppentem egy harminc év alatti, két gyerekkel egyedül maradt anyuka szerepkörébe. Mérhetetlen csalódásom elindított egy íráskényszert, melyben jó pár évig elidőztem. Láthatatlanul, csendesen, szótlanul vetettem, oly nagy hirtelenséggel papírra érzéseimet, gondolataimat, hogy az eredeti kézírásomat, amelyek évtizedekig porosodtak, a begépelés során alig tudtam elolvasni. Hogy versek lennének? Akkor még nem gondoltam erre. Most már igen. A magyar, főleg a nyelvtan gyerekként nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, azonban a verseket már akkor is szerettem. Iskolásként mindennapjaimat meghatározta: a szertorna, a néptánc, az ének-zenei tagozat, az utazás, a kirándulás és a rajzolás, amelyek nagy hatással lettek rám. A szüleimtől a szépre és jóra való törekvést örököltem, igyekszem a mindennapokban is ezeket keresni és átadni gyermekeimnek, tanítványaimnak. A tanári pályafutásomban a földrajz – rajz – testnevelés szakjaim úgy gondolom, illenek a személyiségemhez, a szellem – lélek – test hármasságát tükrözik. Kedvelem a szemlélődést, a virágok illatát, a tenger morajlását, egy jó könyv olvasását, a kerékpározást és a mának élni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 60 = 61

Március haván

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »