Művészportré sorozat – Kiss Ibolya

Kiss Ibolya szerzőnk az „Út a boldogsághoz” című pályázatunkon szerepelt sikeresen, így nyert felvételt alkotóink közé. Az itt meghallgatható egyórás rádióműsorban, életéről, családjáról, pedagógusi pályafutásáról és betegségéről beszélgetünk. Közben elhangzonak alkotásai saját és a műsorvezető, Zsoldos Árpád előadásában.

Szerzői bemutatkozás: „1959-ben születtem Szegeden, azóta is itt élek. Tanulmányaimat a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika-technika szakán fejeztem be, majd elvégeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképzőt és a német szakot. 25 évig tanítottam általános iskolában.
Elváltam, fiam Sopronban, lányom Budapesten él.

2008-ban lettem rákos, műtétek, kezelések sora jött egymás után. Betegségem óta minden megváltozott. Verseket – rímeket írok, Élet – érzés című füzetemben 110 rímelés van. Pályázatokon is részt veszek.

Felolvastam a Poet találkozón, szerepeltem a Rákliga valamint a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének pályázatán.
Az Önkéntesség c. versemet kérte a Neurofibromatózisos Betegek és Segítőik Társasága elnöke, Bach Rezső, a Ritka Betegségek Világnapja alkalmából rendezett programjuk emléklapjára, melynek örömmel tettem eleget.
Doktornőm adott egy német nyelvű mesekönyvet, hogy fordítsam le – terápiaként, nem a betegséggel foglalkoztam. Fordítói munkámnak különös jelentősége van, a kitűzött cél életben tartott, kitartást adott, elfoglalt – lefoglalt, hogy egy szép, ismeretterjesztő – több mint – mesekönyvet nyújthassak át. Mostanra egy kiadó támogatását megnyertem a kiadáshoz, ennek az anyagi hátterének megteremtésén dolgozom most, hogy széles körben ismertté váljon ez a csodás kötet. Mese mellett bemutatja a természetföldrajzot, a történelmi hátteret, és egyes régi kifejezések magyarázatát, sok-sok színes képpel.

A „Mosolyvirág” Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete 2013-ban kiírt „Életmesék” pályázatán a korcsoportomban különdíjat kaptam, melyet Budapesten a Parlament Vadász termében adtak át.

A Szegedi Közéleti Kávéház több programjában vettem már részt, mint előadó, mint érdeklődő, ill. mint szervező.
A Biblia másolásában is részt vettem, másoltam, melyet Vatikánba vittek.
A 2014.évi Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódó országos Nyitott templomok napjához Szegeden egyedül a Petőfi telepi Református Egyházközség kapcsolódott, melynek nagyszabású és egyedülálló kulturális délutáni programját szerveztem. A szakrális fesztivál küldetése a közösségteremtés. Ehhez méltóan nagyon színvonalas, csodálatosan gazdag programmal a város kiváló művészei azonnal és örömmel mondtak igent a felkérésemre, a természetesen ingyenes szereplésre. Az amatőr előadók is nagy lelkesedéssel jelentkeztek, készültek az előadásokkal. Egyeztettem a helyi és országos médiákkal , melynek eredményeként mindenhová eljutott a program híre és a délutánon zsúfolásig megtelt a templom, sőt még az utcán is voltak padok ill. utcai kihangosítás.

Kiss Ibolya: Advent – YouTube – https://youtu.be/bau_p4NiJgs

Lehetőségem nyílt tavaly, 2015-ben egy daganatosok részére szervezett egyhetes bentlakásos életmód-táborban a programokon részt venni. A tábort az egri REGEA Alapítvány szervezte és hívott meg engem. Ezzel a héttel szinte átváltozott mindenki, hatalmas erőt, energiát, összekovácsolódott közösséget adott, s azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, támogatjuk egymást. Minden foglalkozásukra, kirándulásukra, programjaikra mindig hívnak, voltam is jó párszor – távolságot, időt,pénzt nem számolva – mert a kapott áradó szeretet és együttes foglalkozások hatalmas erővel töltenek fel minden egyes alkalommal, melyre szükség van a további célok kitűzéséhez, a túlélésre.
Mindig nagy örömmel olvasom az újabbnál újabb és jobbnál jobb programokat és „irigykedem”, hogy micsoda hatalmas lehetőségek vannak itt erre északon a daganatos betegek részére az egri REGEA Alapítvány munkatársainak fáradhatatlan szervezésében.
Ezt talán csak az tudja igazán – mint én – akinek a környezetében nincsenek ilyen lehetőségek (pedig egyetemi város, onkoközpont…) és már megtapasztaltam a REGEA programjainak felbecsülhetetlen értékű hatását.
Közben történtek az események (túl vagyok több újabb műtéten), újabb lehetőségek voltak: pályázat a Miskolci Irodalmi Rádióban; az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Szeged Városi Hangoskönyvtárban tartott felolvasáson verseimből olvastam a vakok és gyengénlátók hallgatóságnak; kirándultunk a miskolci és egri – harcosokkal Nyíregyházára a Lego gyárba és az állatkerbe.

Rímekbe foglalva elküldöm napjaim, élek Szent Teréz imája szerint:

„Használd az adottságokat, amelyeket kaptál,
és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.”

Kiss Ibolya: Mivel telnek napjaid?

Mivel telnek napjaid? – kérdezik sokan,
Persze van, ki a választ sem várja – rohan.
Aztán a kérdést magamnak felteszem,
Lássam mi tölti ki a heteket.
Élet – érzéseket rímelgetek,
Családom kérésére ebben – abban segédkezem.
Keresztrejtvényt fejtek, több – kevesebb sikerrel,
Olvasok, könyvtárból hozom a könyveket.
A Városháza tornyának muzsikáját hallgatom,
Oly szépen szól fentről kedves dallamom.
Naponta a világhálón levelezek, keresgélek,
A tudományos, gazdasági cikkek lekötnek, érdekelnek.
Gerinc – mell – kar – váll – térd-problémák miatt,
Gyógytornákon mozgatom át magam.
Na és a háztartást – ha lassabban is – de ellátom,
Édesanyámat gyakran látogatom.
Mindig akad valami elintéznivaló,
Ami – hogy az idő hasznosan teljen – arra jó.
Önkéntesen segitkezek, ahol tudok,
Szeretetem árad – el nem fogy.
Sétálok a Holtágnál, merengek a természet csodáin,
Tudomásul véve, hogy minden örökké változik.
Életem sem olyan már, mint a régi,
De a kór-harcosokkal mindig öröm találkozni.
Így aztán – ha egészségem engedi – utazok,
Várnak az egri, miskolci, tarjáni Harcosok.
Noé bárkája az Életre példa,
Egy hajóban utaztak ők is mindannyian.
S nem számított a vihar, hisz Istennel voltak,
A végén mindig ott vár a szivárvány csodája.
Bakancslistámról már sok mindent teljesítettem,
Számtalan szép emléket őrzök a lelkemben.
Vannak még célok, vannak még remények,
Be kell fejezni mindent, mit elkezdtem.
Aztán majd felszáll e kismadár, fel a magasba,
Hogy a szivárványt teljes szépségében csodálja.
Addig pedig EMBER marad itt e földön,
Hogy földi utazása méltón beteljesüljön.

Kiss Ibolya – egyévesen

---

Válogatás a műsorban elhangzott versekből

Bizakodás

A jó Isten szeret engem,
Fedél van a fejem felett.
Az asztalra is jut betevő,
Csendesen élünk, nem dicsekvőn.
De erőmet, mikor visszaadja,
Újra kinyílok, mint a virágzó fa.
S álmodok majd újra szépet,
A jó Isten engem megsegített.

Túl vagyok …

Túl vagyok már sok mindenen,
Házasságon, szüléseken,
Váláson és műtéteken,
Hogy mi jő még – rejtély nekem.
Lelki békém keresem,
Lelki békém meglelem.
Szeretnek és szeretek,
Istenem, zengem hálám érte.

Versekben élek

Versekben élek
Verset rímelek,
Oly sorban jönnek,
Fülemben csengenek.
Reggelente felkelek
Kint a kertben kávézgatok,
Közben a sok kismadár repdes,
Éneküket lelkembe zárom.
Gyönyörű természet,
Hála neked Istenem,
Hogy ily közelről még,
Csodálhatom, szemlélhetem.

Mosoly

Boldogság az arcodon,
örömkönny a szemedben,
mosolyra húzódik a szád,
ahogy tükörképed néz reád.

Túlélés

Az Élet változó sűrűjében
az idő meg nem áll,
Ha megtalálod a szépségeket,
rájössz – a túlélés ebből áll.

Flórának

Repülnek a napok, hetek,
Hamarosan 1 éves leszel.
Gyorsan eltelt – mit ne mondjak,
Olyan, mintha tegnap lett volna.
Nagyot fejlődtél, élvezed e kinti világot,
Boldogan, szeretettel vesz körbe családod.
Oly gyönyörű vagy, oly szép,
Apa – Anya büszkeség.
Csillagok nem ragyognak fényesebben
az égen,
Mint ahogy a drága kis szemeidbe nézek!
Elérkezett a „felfedezés” időszaka,
Tartsd meg soká kíváncsiságodat!
Szerezz sok új ismeretet,
Boldogság töltse szíveteket!

A szerző gyermekeivel

Gyermekeimnek

Ím küldöm nektek ezt a kis verset,
tudom, szeretettel megnézitek.
Ennél szebben megfogalmazni nem tudom,
benne rejlik őszintén minden gondolatom.
Őrizzétek e gondolatokat szívvel,
lelkemben Ti vagytok a KINCSEK.
Kérdésetekre egy a válaszom,
mindenem megvan, nincs hiányom.
Beosztással – „sakkozva” tudok élni,
az anyagi világ engem meg nem érint.
Rezsit ki tudom fizetni – ez a legfontosabb,
ami nem fontos már rég kiiktattam.
Hogy mi lesz, azt nem lehet tudni,
de jobb is ezen nem előre elmélkedni.
Van még kontrollom, eredménye függő,
ráérek tovább lépni akkor, az a jövő.
Nincs panaszom, élem a jelent,
a szép nyárias idő melegíti lelkem.
Áldással – imával gondolok reátok,
örök szeretettel ölel: édesanyátok

 
A szerző testvéreivel

Önkéntesség

Mai világ pénz mániás,
pedig van egy másik világ.
Nem kell hozzá csak szív és szándék,
s az okozott öröm sokszorozva visszatér.
Mennyi boldog percet adhatunk,
ha nem mindig pénzben gondolkozunk.
Mindegy ki ad, öreg vagy fiatal,
csillogó szemek köszönnek vissza hálával.
Lehet nagy dolog, de akár apróság,
a szemekben ott tükröződik a jóság.
Magunkból jön az érzés, segíteni máson,
ez az önkéntesség szerte a világon.
Nem tartja markát, nem vár érte semmit,
Minden percben boldogan, örömmel teszi.
Önkéntes feladat, nem más, mint szolgálat,
A legnemesebb cselekedet,
mit ember csinálhat,
S kiből szeretet árad,
önként segít embertársának.

Könyvbemutatón

 

 H a z á m

Hazám, hazám, te mindenem – énekli Bánk bán,
Nekem elszorul a szívem – ennek hallatán.
HAZA – neked mit jelent e szó?
Nekem melegséget, fényt adó.

Ide születtem, itt itthon vagyok,
Kicsi a világ, itt az én világom.
Magyarul verselek, magyarul dalolok,
Magyarul neveltem, magyarul álmodok.
Szép ízes beszédnek párja nincs a világban,
Sok szó hallatán más népnek beletörik a bicskája.

A szülői házban tanultam nyelvét,
Magyarul csengtek a szavak, a mesék,
Az iskolában tanultam a történelmét,
De tudtam történelmünk fájó sebeit,
S hogy a hű magyar nép azt könnyezi.
Bejártam zegzugát, gyönyörű tájait,
Láttam szemet gyönyörködtető kincseit,
A magyar nép hagyománya oly gazdag,
Nem cserélem el, bármit ígérnek, adnak.
Sok magyar tudóst és találmányt
Köszönhet nekünk a világ
Általuk léphettek ők a haladás útján.
A sok IGAZ NAGY MAGYAR,
Kiket rangsorolni nem lehet,
Kik nehéz időkben is csak a hazát szolgálták,
Őszinte hazaszeretetből a példát mutatták.
Az Ő magyarságuk példa ma nekünk,
Tanították – nem marakodni kell,
Összefogni, s megmenteni nemzetünk.

Én büszke vagyok rájuk, s őseimre,
Büszke magyarságomra, s hitemre.
Szebb himnusz nincsen számomra,
Mint ahogy azt Kölcsey megírta.

Tábori emlék

Egyszer volt, hol nem volt, Erdőtelken házikó,
Benne lakott egy hétig sok táborlakó.
Körötte fenyves, tavak és csend,
A táborozók szívében lüktetett a szeretet.
Ismerkedtünk egymással, őrangyalokká váltunk,
Hétvégére lett sok igaz barátunk.
Kaptunk sok ismeretet, volt bőven program,
De így volt jó, mindenre menni akartam.
Egyet-kettőt mégis ki kellett hagyni,
Hisz a „házi feladatokat” is meg kellett oldani.
Ellenőrzőnk ugyan nem volt,
Nem kaptunk beírást,
Még akkor sem, mikor „óra” alatt
a jókedvtől eleredt a sírás.
Kiváló tanáraink példát mutattak,
Felnéztünk rájuk, ők velünk mulattak.
Voltak komoly témák, minden nap „Utaztunk”,
Belső Vezetőnkkel boldogan találkoztunk.
Megmozgattuk tagjainkat s elménket,
Rajzoltunk, teszteltünk, gyűltek az emlékek.
A medence mellett tanultuk a masszázst,
Fürdőruhás csajok – micsoda látvány
Kaptunk jó szállást – kisebb zökkenőkkel,
de minden megoldódott, csak nyugalom kell.
Az étkezésre is csak jót írhatok,
Házias ízekkel bőven jóllakhatok.
A kápolna csendjében elmerülve,
Közel éreztem magam, szeretetben.
Pénteken elérkezett a várva-várt pillanat,
Mindenki megtudta, ki volt az őrangyala.
Megajándékoztuk egymást saját készítésű emlékkel,
Táborvezetőinket is megleptük szeretettel.
Folyt a könnyünk s a kölyökpezsgő,
Készült a csoportkép, kattogtak a fényképezők.
Végül jött a legnehezebb pillanat,
Búcsúzásra szólt a dal,
Sírva borultunk egymás nyakába,
Maradjunk még ebben a táborban
Új barátságok szövődtek, örök emlékek,
Így telt a tábori hét Erdőtelken.