Hideg keserűség hintázik az ágon,
apró sóhajokba sűrített bősz magány,
friss porhóba firkált naiv ákom-bákom,
torkodban benn rekedt, elfojtott őstalány.
Törtfehérre meszelt tarka impressziók
átködlő emléke megkísért hasztalan,
vágyad komódjában egy kihúzott fiók
a kést nézi gyáván a konyhaasztalon.
Émelyítő múltad mirelit gondokat
öklendez jelened új mezsgyekövére,
a padlóra csurgó lángoló gondolat
gleccserbe ágyazott aortád bő vére.
Szirénázó jövőd a kezedben dobog,
s naponta helyezed áldozati kőre,
az igazság vakon, vacogva imbolyog
télikabátodban, és alatta pőre.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...