Gerincem húrján

Gerincem húrján játszik az isten,
kínvallatását nehezen bírom,
közhelyes vallomás: (mire vittem?)
üres gondolat egy sajtpapíron.

Lényemben bujkáló hófehér hitem
szikrázó szavát a zord égre írom.


Gerincem húrján játszik az isten,
fájdalmas himnuszt: végzetem dalát;
deresbe simult szakállam, tincsem,
s nem ettem meg még kenyerem javát.

Ezentúl magam élőnek tekintem,
s dalolva várom az együgyű halált.


Gerincem húrján játszik az isten,
kotta nélkül is bőszen pengeti,
előtte titkom (rég volt) már nincsen,
halk szitkaimat néha engedi.

Apránként szétszórom sok féltett kincsem,
a porban talán egy koldus megleli.

Török Nándor
Author: Török Nándor

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vakvágányon

Vakvágányon   Csak egy mozdony vagyok, Az élet sínjein; Kissé fakultak már oldalamon, A piros színeim. Megéltem száz és száz, Nyarat és telet; Láttam millió

Teljes bejegyzés »

Ghosting

Tegnap óta nem is írtál, Jó reggelt sem kívántál. Tán elüldöztelek? Üzentem, bárcsak látnád.   Ha látnád, vajon reagálnál? Hiányod rosszabb a vártnál. Szavaidat vágynám,

Teljes bejegyzés »

Mondd csak, lehetek?

Lehet, elrontottam, Már megint kapkodtam, Pedig nem akartam, Csupán megtartani magamnak.   Mondd csak, Lehetek a kavicsod? A féltett növényed, A mennybéli paradicsomod?    

Teljes bejegyzés »

November végén

November végén már puszta, kietlen a határ. Mindenütt, amerre csak a szem ellát, siváran kopasz a nyáron még növényektől dús, buja táj.   Az eresz deres szakállát is hideg téli szél rázza immár. Minap még esőcseppek gyűltek alatta, és hulltak le a

Teljes bejegyzés »

Életem hullámin

Egész életem vad hullámok tengere, Boldogság és rútság vegyes, mély fekhelye. Egyszer fent, egyszer lent, micsoda klisé ez, Mindenesetre engem bizton kivégez.   Gyermekként egy

Teljes bejegyzés »