előadja: Kocsisné Heiler Éva
Nyár volt és nagyon meleg. A nappali izzás nem akart nyugovóra térni. A Tisza közelsége talán hoz némi megnyugvást – gondolta a nő, és esti sétára indult. Nem sietett. Időnként megállt, ha egy ismerős fa köszöntötte útja során, vagy egy kedves emléket idéző helyre ért. Lépteit estharmatban fürdő csillagok világították. Rég járt erre.
Gondolataiba merült. Nini, egy ladik! Beszállt a csónakba, szemét becsukva élvezte amint a víz ringatja. Közben emlékek százai peregtek szemei előtt. Hajában már ősz tincsek, de szíve fiatal maradt.
Emlékek…. Kövek a vízparton, melyek apró, kicsi kagylókat rejtettek…a forrás, mely szomját oltotta…. az „agyag”, melyből edényeket formázott….a naplemente, mely a rajzpapírról köszönt vissza… a homokvár…. a tutaj építés. Mily boldog is volt! Ha csak egy pillanatra is, de jó volna ismét átérezni e feledhetetlen perceket- gondolta, miközben kilépett a csónakból.
Kezében szandálja. Mezítláb lépegetett tovább. Talpa alatt a tiszai homok megsüllyedt, majd egy hullám ölelés, és ismét sima volt alatta a talaj.
A templom harangja megkondult. Hirtelen felnézett, és egy férfi állt előtte. Már régóta figyelhette.
– Most én következem! – és mezítlábas talpát jól belenyomta a homokba.
Megismerték egymást. A régi szerelmesek, akik a vízparton szaladgálva örültek egymásnak.
Nos? Folytatjuk?- kérdezte a férfi. Választ sem várva lépett egyet, majd intett a nőnek. Egymás szemébe néztek. Nevettek, örültek, majd léptek egyet, megölelték egymást, aztán elengedték kezüket. Szaladgáltak a vízparton, le-fel, mint két kamasz, és élvezték a nyári estét. Az emléket nem mosta el az idő.
A Tisza parti szomorúfűz is örült találkozásuknak, és ágaival vízig hajolva köszöntötte a volt szerelmeseket.
Megfogták egymás kezét, és egyszerre, jó mélyen, a puha sima homokba nyomták lábukat, talán ezzel is bizonyítva, hogy a lélek nem felejt.
Feltámadt a szél. Egy kicsapódó gyors hullám magához ölelte a lábnyomokat és a Tisza mélyébe rejtette.
Author: Mészáros Ildikó
Mészáros Ildikó az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2016 cím és díj birtokosa. Mészáros Ildikó vagyok, és az Alföld közepén található Fegyverneken lakom és alkotok.Érdekes utazásra hívlak meg Benneteket a verseimen keresztül.Bejárhatod velem az ÉLET minden zeg-zugát, a Földtől az Égig, az örömtől a szenvedésig.
