Tavaszi áradat

Tavaszi áradat.

A Tisza fáradtan s,békésen ballag lefelé
Árviz veszélye most nem kinozza,
Az alföldnek békés kezet nyújtva
Lassan télbe forduló ködös álmát alussza

A Tisza olyan, mint a szülőanyja
Olyan, mint a széles rónaság
Napban mosolyt fakasztó búzamezőivel
S a szikes szomjazó foghijas legelőivel

Ha felbosszantják duzzogva tárja ki karját
Tör, zúz semmi sem tartóztathatja fel útját
Magába rántva hömpölyög élőt és élettelent
Mintha birtokba szeretné venni a végtelent

Szilaj természete, szabadságra vágyik
Zabolátlansága az elemek áldozatává válik
Szive együtt dobban a magyarok szivével
Kéz a kézben harcolt századok küzdelmével

Ha mellékfolyói békésen közelitenek
Akkor a tályat tiszavirággal szinesitenek
Az áldott nap sugarai játszanak tükrében
Partja mentén a magyar élhet tovább békében

Lázad:rombol ha megrohanja idegen áradat
A nép is szabadságáért kaszát, kapát ragadt
Békésen tűri,ha partjait méltósággal szabályozzák
A magyar is hálásan köszöni,ha csak jóra tanitják

A kikelet fölött a szivárvány szinü délibáb
Átkarolja embert a Tiszát s a természetet
Tartsd meg Uram nékünk a folyó tündöklő varázsát
Testvér szövetségben levetkőzhetjük bűneinknek átkát

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szólamok

Libben a hang, elszáll a szó… Biztató nesz volt, már távolodó, üresen kongó ricsaj csupán. Visszhangja megtalál, de már nem rezonál! Új átirat? Fonnyadó szóvirág…

Teljes bejegyzés »

Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »

Lenéznek ránk

Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok

Teljes bejegyzés »

Tűz szekere

Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul.   Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik

Teljes bejegyzés »

Ködhullámok

Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap.   Author: Sáfrány János Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd

Teljes bejegyzés »