Tavaszi áradat

Tavaszi áradat.

A Tisza fáradtan s,békésen ballag lefelé
Árviz veszélye most nem kinozza,
Az alföldnek békés kezet nyújtva
Lassan télbe forduló ködös álmát alussza

A Tisza olyan, mint a szülőanyja
Olyan, mint a széles rónaság
Napban mosolyt fakasztó búzamezőivel
S a szikes szomjazó foghijas legelőivel

Ha felbosszantják duzzogva tárja ki karját
Tör, zúz semmi sem tartóztathatja fel útját
Magába rántva hömpölyög élőt és élettelent
Mintha birtokba szeretné venni a végtelent

Szilaj természete, szabadságra vágyik
Zabolátlansága az elemek áldozatává válik
Szive együtt dobban a magyarok szivével
Kéz a kézben harcolt századok küzdelmével

Ha mellékfolyói békésen közelitenek
Akkor a tályat tiszavirággal szinesitenek
Az áldott nap sugarai játszanak tükrében
Partja mentén a magyar élhet tovább békében

Lázad:rombol ha megrohanja idegen áradat
A nép is szabadságáért kaszát, kapát ragadt
Békésen tűri,ha partjait méltósággal szabályozzák
A magyar is hálásan köszöni,ha csak jóra tanitják

A kikelet fölött a szivárvány szinü délibáb
Átkarolja embert a Tiszát s a természetet
Tartsd meg Uram nékünk a folyó tündöklő varázsát
Testvér szövetségben levetkőzhetjük bűneinknek átkát

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »