Kolostorudvar

Szárencsev Károly: Kolostorudvar c. festménye

 

Kolostorudvar

A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is hősiesen őrzi a benti békét.

Egy álmos kert él a fal mögött, nem az ápolt szépség földje, hanem egy kapkodó szeretettel gondozott konyhakert. Harmatos, nagy, málé káposzták álmodoznak benne, sóska zöldicsél, és gömbölyű termékenységgé érett a hagyma. Fohászok mormolása, keményített fityulák sejtelmes roppanása, gumitalpú cipők surranása neszez a csendben. A nagyra vadult, virágzó zsályabokron gyűjtögető méhek döngicsélése, rózsafüzérek halk koccanásaival elegyedik. Fénylő illatok osonnak elő a fűszerágyásból, egy nagy tiszafa mögül: a klastromi ártatlanságban kihívóan lengedez a citromfű átható illata, harsányan kínálja orvosságos tudását s ízeit a kakukkfű és a bazsalikom, s az árnyékban, szelíden őrizgeti aromáit a majoránna. A konyhába vezető, megroskadt lépcső mellett nyugalmat áraszt világgá a levendula, és (mintha a kápolnából kölcsönözné) tömjént utánoz a rozmaring.

A fal tövében szerénykednek – akárha véletlen műve volna – az apácák féltve őrzött gyógyító füvei, melyeket az idegenek gaznak mondanának: a vérehulló fecskefű, a csalán, a cickafarkvirág, a sebgyógyító útifű és, persze, a papsajtvirág.

Hatalmas pók föl-fölcsillanó hálója feszül pajzsként az ajtókeretben a kapun belül, s az udvar mélyén, törököt is látott vén tölgyek alatt, ódon kolostor mohos, hajdan terrakotta cserepei borulnak szorgos kis szüzek fehér cellácskáira, s rejtegetik a bennük elsuttogott temérdek, áhítatos imát.

Amikor leszáll az est, bánat illatú hűvös szellők és szikrázó, pogány harmatok siratják, Jézus menyasszonykáinak elmúló, szép ifjúságát.

 

Nádasi Katalin
Author: Nádasi Katalin

Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Az egyik legjobb írása, amely elbűvöl mindig, ha újra-újra olvasom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A pokol kapui 2.

A pokol kapui2. A pokol kapui tátott szájjal nyitva állnak annyi bűnös lélek lépte át a földi világot, A bűnbocsánat ismeretlen fogalommá vált a felelősségrevonáskor

Teljes bejegyzés »

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »