Karácsony
Négy kicsi pislákoló gyertya halvány fényén át
Látomás édesiti elszálló karácsonyi perceim
Elhagyott szeretteim integetnek, s csókot hintenek
Mint a betlehemi jászolban a pásztorok lehellete,melegitenek
Apró gyermekeim körülállják a feldiszitett karácsonyfát
Gondolatsorom elűzi évtizedek felgyülemlett bánatát
Mennyi szürke böszmeség gátolta ifjúi terveim szeretteim
Minden fájdalmas könnyeim letörölték szeretteim
Az éjféli harangszó visszazökkentett a józan jelenbe
Sorsommal való megbékélés, szeretet szállt a lelkembe
A jászoltól hosszú nehéz út vezetett a keresztfáig
Az úton már ott bandukulnak unokáim
Sokszor,Simonként viszik helyettem a terheket
Egy mosolyuk jelent már számomra örömöket
Ami fájdalmas,s megbocsáthatatlan számomra
A pásztorok utunkat kijelölő szózatának elmaradása
Ha ezt követtük volna nem gyilkolná testünk,lelkünk
A békétlenség a háború,sajnos ezt hamar elfeledtük
Dicsőség Mennyben az egy Istennek
S békesség a földön az embernek
Hagytuk, hogy megszülessen a pénz istene
S a hatalmat a másik felett nem szolgálja a béke
Pedig ezért született a megváltó
Kereszthalála ezt szentesitette
A vigaszunk, hogy igéi élnek örökre
Számunkra a jászolban a kisded ezt jelképezze.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: