Karácsony

Karácsony

Négy kicsi pislákoló gyertya halvány fényén át
Látomás édesiti elszálló karácsonyi perceim
Elhagyott szeretteim integetnek, s csókot hintenek
Mint a betlehemi jászolban a pásztorok lehellete,melegitenek
Apró gyermekeim körülállják a feldiszitett karácsonyfát
Gondolatsorom elűzi évtizedek felgyülemlett bánatát
Mennyi szürke böszmeség gátolta ifjúi terveim szeretteim
Minden fájdalmas könnyeim letörölték szeretteim
Az éjféli harangszó visszazökkentett a józan jelenbe
Sorsommal való megbékélés, szeretet szállt a lelkembe
A jászoltól hosszú nehéz út vezetett a keresztfáig
Az úton már ott bandukulnak unokáim
Sokszor,Simonként viszik helyettem a terheket
Egy mosolyuk jelent már számomra örömöket
Ami fájdalmas,s megbocsáthatatlan számomra
A pásztorok utunkat kijelölő szózatának elmaradása
Ha ezt követtük volna nem gyilkolná testünk,lelkünk
A békétlenség a háború,sajnos ezt hamar elfeledtük
Dicsőség Mennyben az egy Istennek
S békesség a földön az embernek
Hagytuk, hogy megszülessen a pénz istene
S a hatalmat a másik felett nem szolgálja a béke
Pedig ezért született a megváltó
Kereszthalála ezt szentesitette
A vigaszunk, hogy igéi élnek örökre
Számunkra a jászolban a kisded ezt jelképezze.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök idő

Fiók mélyén sok ritka kincs, amit feledés ostromol. A fényben minden történet ismert részeire bomol: itt-ott szomorúság suhan, öröm szikrázik valahol, majd mind lecsillapodik és

Teljes bejegyzés »

Hála – most!

Gyötrődsz a múltadon, és szorongsz a majd miatt, pedig szép lehet ez is: az „éppen most” pillanat, csak nyisd rá a szemed, és a kóborló

Teljes bejegyzés »

Suttogás a sötétségbe

Lehunyom szemem, nem jön az álom, Te voltál az egyetlenem ezen a világon. Nem vagy már velem, nem érzem illatod, Kifakult a kép, elhalványult arcod.

Teljes bejegyzés »

Emlékezés

Telnek az évek, múlnak a vágyak, Kísértenek engem a fények, az árnyak. Múlt idők emlékei újra visszatérnek: Szerelmesek, bambák, ostobák és szépek.   Emlékszem még

Teljes bejegyzés »

Kora esti álom

Halkul a szó, Megfagy az élet, Csend kapuján ring Egy halvány igézet.   Leszáll az est, Béke hull a tájra, Finom pára borul A reszkető

Teljes bejegyzés »

Ég veled!

Ég veled, s jó éj! Búcsúnkért ne ejts most könnyet! Látni fogsz még, Mikor csillagok borítják az eget, Mikor felkél a Nap a szirtek mögött,

Teljes bejegyzés »