Télutó
Még nyelem öreg kocsimmal a hajnali pesti utakat
Sorsom kegyes ,kezem remegésmentes,munkába igyekszem
Megromlott látásom,parancsszavát hallom:figyelem,figxelem
Türelmetlen utitársak mellettem, mögöttem:tülkölnek szüntelen
Minden munkába menő nap életfámból lenyes agy ágat
Majd munkám gyümölcseként új ág serken rajta
S mikor sikerélmény is néha megajándékoz
A kihajtott ágacska magával még zöd levelet is hoz
Békére vágyom :családban,nemzetben, s bensőmben
Békére idegen földön sok gyilokra váró szivében
Tudom,s érzem mennyire nehéz elszámolni korommal
Rövidke hátralévő idóm megtölteni tartalommal
A télutó ébredő-gyenge sugarai mutassanak a jövő felé
Mindig emlékeztessenek az életet adó fénylő Napunkra
Lelkünket vegye birtokába a hit, remény,szeretet
A végső óránkban az isteni kegyelem altassa el testünket.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
