Télutó

Télutó

Még nyelem öreg kocsimmal a hajnali pesti utakat
Sorsom kegyes ,kezem remegésmentes,munkába igyekszem
Megromlott látásom,parancsszavát hallom:figyelem,figxelem
Türelmetlen utitársak mellettem, mögöttem:tülkölnek szüntelen

Minden munkába menő nap életfámból lenyes agy ágat
Majd munkám gyümölcseként új ág serken rajta
S mikor sikerélmény is néha megajándékoz
A kihajtott ágacska magával még zöd levelet is hoz

Békére vágyom :családban,nemzetben, s bensőmben
Békére idegen földön sok gyilokra váró szivében
Tudom,s érzem mennyire nehéz elszámolni korommal
Rövidke hátralévő idóm megtölteni tartalommal

A télutó ébredő-gyenge sugarai mutassanak a jövő felé
Mindig emlékeztessenek az életet adó fénylő Napunkra
Lelkünket vegye birtokába a hit, remény,szeretet
A végső óránkban az isteni kegyelem altassa el testünket.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

63 + = 66

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »