Tisztelt Professzor Úr

Tisztelt Professzor Úr/
/Levél Pozsgai Imrének/

Nyughatatlan természetem megpihenni látszott Balatonfüreden
A tó békéje volt lelkiismeretem tükre a szabadság szelleme
Megbecsült munkám,felpántlikázott családom napjaim békéje
Mit tudtunk a hasadni készülő világról, a politikáról
Tengernyi benyomás tapasztalat mélyen elraktározva
Apai jótanácsok már rég a szögre akasztva
Hivatásom más dimenzióba emelt megszokásainkból
Korábbi éveimben Apám kellemetlenkedői
Betegként penitenciára jártak őszinte megbánással
A hatalom oldaláról igazi gesztust egyetlen embertől kaptam
Ez a gesztus egy őszinte köszönő kézfogás volt
Melyet felesége eredményes kezelése váltott ki
Pár év múlva szorongatottságomban levélben fordultan Hozzá
Biztosan rég feledésbe merültem, mégis önzetlen segitségre leltem
Ez hivta fel figyelmemet a politikára
S egy sallangmentes emberre találtam
Ki tévedéseit nem egyszerü gyóntatószéki bünbánattal
Hanem hosszú lelki vivódással, s intelligenciával
S a hozzá párosult ősi emberi bátorsággal ismerte el
Nem megtagadva indulásának gyökereiben rejlő nemes célokat
Egy nép szociális igényeinek maradéktalan kiszolgálását
Melyhez társitotta az állami lét liberális eszméjét a testvériség gondolatát
A hit, a kultúra, a család konzervativ értékőrzését
Nem vágyott babérokra, cimekre, rangokra
Szemlélte az eseményeket háttérbe húzódva
Tudományos rangra emelte a politikát
Hosszú távon gazdagitva hazája kultűráját.
A jövő az Ő munkáját fogja dicsérni
Megelőzve mindenkit a magyar szivekben Ő fog legtovább élni.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »