Tisztelt Professzor Úr

Tisztelt Professzor Úr/
/Levél Pozsgai Imrének/

Nyughatatlan természetem megpihenni látszott Balatonfüreden
A tó békéje volt lelkiismeretem tükre a szabadság szelleme
Megbecsült munkám,felpántlikázott családom napjaim békéje
Mit tudtunk a hasadni készülő világról, a politikáról
Tengernyi benyomás tapasztalat mélyen elraktározva
Apai jótanácsok már rég a szögre akasztva
Hivatásom más dimenzióba emelt megszokásainkból
Korábbi éveimben Apám kellemetlenkedői
Betegként penitenciára jártak őszinte megbánással
A hatalom oldaláról igazi gesztust egyetlen embertől kaptam
Ez a gesztus egy őszinte köszönő kézfogás volt
Melyet felesége eredményes kezelése váltott ki
Pár év múlva szorongatottságomban levélben fordultan Hozzá
Biztosan rég feledésbe merültem, mégis önzetlen segitségre leltem
Ez hivta fel figyelmemet a politikára
S egy sallangmentes emberre találtam
Ki tévedéseit nem egyszerü gyóntatószéki bünbánattal
Hanem hosszú lelki vivódással, s intelligenciával
S a hozzá párosult ősi emberi bátorsággal ismerte el
Nem megtagadva indulásának gyökereiben rejlő nemes célokat
Egy nép szociális igényeinek maradéktalan kiszolgálását
Melyhez társitotta az állami lét liberális eszméjét a testvériség gondolatát
A hit, a kultúra, a család konzervativ értékőrzését
Nem vágyott babérokra, cimekre, rangokra
Szemlélte az eseményeket háttérbe húzódva
Tudományos rangra emelte a politikát
Hosszú távon gazdagitva hazája kultűráját.
A jövő az Ő munkáját fogja dicsérni
Megelőzve mindenkit a magyar szivekben Ő fog legtovább élni.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »