A tékozló fiú!
Sóhajunkat hullámok hátára helyezve
Küldjük messze messze az ismeretlenbe.
Hullámok, melyek afrikát is megkerülve
Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre
Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében
Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben
Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak
De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak
Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed
Hatalmába ejthet a bélibáb hamis illúziója
Lábaid alatt megbúvó apró pockok,s szentjános bogárkák
S tücskök kórusa zümmögi csorbult reményeink fohászát
S már itt is van a páradús lég kiváltotta felhőóriás
Melybe fejem rejteném, hogy bánatom ne láthassa más
A lezúduló esőfüggöny könnyeim lemossa
A gyermekévek szépségét s báját is magával ragadva
Az unokák zsivaját tőlünk végleg elragadva
Öreg napjainkra életcélunk elhomályositva
Keressük,kutatjuk a bűvös varázsigét múltunkban
Ám bibliai hittel várjuk a tékozló fiút otthonunkban
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: