Hit és Remény

Hit és Remény!

Vándorlásaim során hivőként
Megjártam Róma,s Spanyolhon káprázatos katedrálisait
Ezzel megvalósitottam gyermekkorom nagyravágyó álmait
Hol jól öltözött hölgyek,urak
Szenvtelen arccal imátkoztak
Majd a közeli kávéházban vidáman falatoztak
A templomok fényárban úsztak
Hirdetve a teremtő örökkön-örökké tartó dicsőségét
S a művészi tartalma csak kiemelte annak fennségét
Mikor szemem fáradni kezdett a csodás látnivalóktól
Furcsa érzések támadtak bennem az üres padsoroktól
Kinnt az áruházak tömve vásárlókkal
A sugárutak pedig tele autócsodákkal
A látvány furcsa kontrasztja megzavarta lelkem
Bár hitem megmaradt mégis zavart keltett bennem
Szerény erdélyi utazásom során
Megpihentünk egy út menti kőkeresztnél
Mikor a porfelhő lassan lassan lecsillapult
Egy fejkendős idős asszonyka alakja feltárult
Térdre ereszkedve imátkozott az útszéli kereszt lábánál
Könny csillogása fénylett ráncokkal boritott arcánál
Látásunkra hangosan kezdett imátkozni
Utolsó magyarként élek itt a falumban
Egyetlen gyermekem messze-messze a távolban
Minden nap imátkozom itt a kereszt tövében
Családját hazahozva éljen nemzete közelében
Hiszem, hogy az Úr meghallgatja kérésemet
Kérem,vegyék tekintetbe szegény vénségemet
A pópánál temetésem elrendeztem
Ami még élve tart csupán keresztény hitem
S az a remény,hogy az Úr imámat meghallgatva
Családomat ismét közelembe hozza
Akkor nyugodtan fogok pihenni falum temetőjében
Ez a találkozás erősitett meg igazán hitemben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »