Hit és Remény

Hit és Remény!

Vándorlásaim során hivőként
Megjártam Róma,s Spanyolhon káprázatos katedrálisait
Ezzel megvalósitottam gyermekkorom nagyravágyó álmait
Hol jól öltözött hölgyek,urak
Szenvtelen arccal imátkoztak
Majd a közeli kávéházban vidáman falatoztak
A templomok fényárban úsztak
Hirdetve a teremtő örökkön-örökké tartó dicsőségét
S a művészi tartalma csak kiemelte annak fennségét
Mikor szemem fáradni kezdett a csodás látnivalóktól
Furcsa érzések támadtak bennem az üres padsoroktól
Kinnt az áruházak tömve vásárlókkal
A sugárutak pedig tele autócsodákkal
A látvány furcsa kontrasztja megzavarta lelkem
Bár hitem megmaradt mégis zavart keltett bennem
Szerény erdélyi utazásom során
Megpihentünk egy út menti kőkeresztnél
Mikor a porfelhő lassan lassan lecsillapult
Egy fejkendős idős asszonyka alakja feltárult
Térdre ereszkedve imátkozott az útszéli kereszt lábánál
Könny csillogása fénylett ráncokkal boritott arcánál
Látásunkra hangosan kezdett imátkozni
Utolsó magyarként élek itt a falumban
Egyetlen gyermekem messze-messze a távolban
Minden nap imátkozom itt a kereszt tövében
Családját hazahozva éljen nemzete közelében
Hiszem, hogy az Úr meghallgatja kérésemet
Kérem,vegyék tekintetbe szegény vénségemet
A pópánál temetésem elrendeztem
Ami még élve tart csupán keresztény hitem
S az a remény,hogy az Úr imámat meghallgatva
Családomat ismét közelembe hozza
Akkor nyugodtan fogok pihenni falum temetőjében
Ez a találkozás erősitett meg igazán hitemben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Még futok

Edit Szabó : Még futok Még futok hegyek közt kövek ormán emberösvények nyomdokába lépek velem szalad a holnap az útjelző visszamutat átfutottam már a célt

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébredés

Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen

Teljes bejegyzés »

Szembenézés a veszteségekkel

Szembenézés a veszteségekkel Az előző részek tartalmából: Egy újabb év ért véget az Akvarista Blokk történetében, egy ellentmondásokkal teli év. Tartogatott örömöt, szépet, jót és

Teljes bejegyzés »

Nem akarsz Anettem?

Szita az életem, Anettem! Hiányzik veled a szerelem… Mért kell nélkülöznöm? Testemben… epedőn! Nem akarsz már engem Anettem? Szerelmes szívedre éhezem, Az nagyon kellene, úgy

Teljes bejegyzés »

Kicsorbult szemek

Kicsorbult szemek, gonosz tettek, Nem akarok élni veletek. Emberek! Ember teszi ilyenné a világot, De fogjunk össze és más világot Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk

Teljes bejegyzés »

Dögcédula

Nincs a nyakamban dögcédula, Mert már nem is vagyok katona. De! Katona vagyok az életben, Ebben a legsűrűbb regimentben. * Harcos az élet Frontja, itt

Teljes bejegyzés »