Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén,
hogy bennem a róna homokja lapult.
Örömmel eszméltem, mikor körém
forgószél kavarta homok szabadult.

Felnőttem én, a konok, kun leány,
róna virága, szívós, erős, inas.
Karjába zárt tört hegyek derekán,
lettem idővel, szilaj könnyűlovas.

S bár életem néha buckás-homok,
paripás népem vére, bennem buzog.
Tisztán tartott lelkem olyan konok,
mint hajdan élt őseim, a nagy-kunok.

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Mária! Örömmel olvastam a versedet – de jó hogy „nem nőtted ki” :o) a versírást!

    Milyen érdekes, hogy Te vagy az egyetlen az IR tagok közül, aki az irásaimat néha kommentálja (amit ezuton is köszönök) – ez nem lehet véletlen, hiszen a Kunság és a Pilis is kötődik mindkettőnkhöz.
    További sikeres alkotást kivánok: Zsanna

    1. Biztos rokon lélek vagy. Többet is kommentelnék de én még aktív dolgozó vagyok. Nem tudok egész nap a neten lógni.

Hozzászólás a(z) deakmaria bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 − 46 =

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »