Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén,
hogy bennem a róna homokja lapult.
Örömmel eszméltem, mikor körém
forgószél kavarta homok szabadult.

Felnőttem én, a konok, kun leány,
róna virága, szívós, erős, inas.
Karjába zárt tört hegyek derekán,
lettem idővel, szilaj könnyűlovas.

S bár életem néha buckás-homok,
paripás népem vére, bennem buzog.
Tisztán tartott lelkem olyan konok,
mint hajdan élt őseim, a nagy-kunok.

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Mária! Örömmel olvastam a versedet – de jó hogy „nem nőtted ki” :o) a versírást!

    Milyen érdekes, hogy Te vagy az egyetlen az IR tagok közül, aki az irásaimat néha kommentálja (amit ezuton is köszönök) – ez nem lehet véletlen, hiszen a Kunság és a Pilis is kötődik mindkettőnkhöz.
    További sikeres alkotást kivánok: Zsanna

    1. Biztos rokon lélek vagy. Többet is kommentelnék de én még aktív dolgozó vagyok. Nem tudok egész nap a neten lógni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

86 − 84 =

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »