Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire

Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták most az alkonyat aromáját.

„Édesanyám” „Kedvesem”, „Mindenem”, Drága nagymama” „Szeretlek”!

Utat törtek maguknak nem csak belül, hanem csendesen guruló gyöngyökként végig kóborolták a boldogságba merülő arcokat.

Végül összefonódott anya és gyerek, mint faág a levéllel. A zene elhallgatott, a vendégek elszivárogtak Vitték egymásban a hangulatot is.

Egyedül maradt a teremben. A csend szinte elviselhetetlen lett. Neki is haza kellene menni.

Engem mi vár otthon? Ki köszönt fel? Én hogyan köszöntsek?

Ezek a gondolatok cikáztak a fejében össze-vissza, miközben ólomsúlyokkal a lábán kilépet az utcára.

Az anyám az ágy ölelésében fekszik, kívánhatom neki a világ összes boldogságát, de egy pillanatnyi örömre sem képes már megelevenedni.

 A nagyobbik fiamban már évekkel ezelőtt beakadt a szó. Lehet a lelke mélyén hálás az érte folytatott küzdelemért, de talán csak egy mély pillantással tudja a tudtomra adni.

A kicsi fiú még tényleg kicsi. Ő még nem tudja mi fán teremnek az anyák, csak azt érzi, ha nincsenek jelen.

Könnyeitől fojtogatva tartott egyre közelebb az otthonához.

Mikor benyitja az ajtót a három fiú egymás mellett állt vele szemben.

Az apa három különböző virágszálat tartott a kezében, mely őket jelképezi.

– Ez tőlünk Neked! Amiért annyit teszel értünk. Nagyon szeretünk!

Nehezen hagyta el az ajkát a „köszönöm”, mert a könnyeivel nem tudott megküzdeni. Összeborulva csókolgatták egymást.

A szobát átjárta a törődés mély mámora. Ebben a ritka, boldog pillanatban együtt lebegtek mind a négyen.

 

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Réteges emlék
Versek
Barbina Melinda Barbara

Barbina Melinda Barbara: Réteges emlék

Magányosan keringő homályos éjszakák, Rekkenő hőségből melengető félkabát, Sárguló lombtetők, majd az első havazás: Mélázva derengő, múlhatatlan akarás… Képzelt valóságban lovagló ábrándok- A félkabáttal eltűnő

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Kire kell bízni a virágokat?

Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott

Teljes bejegyzés »

Vendike

Vendike. Vendike mosollyal arcán született Ezzel mindenkit megörvendeztetett Azóta sem tűnik el arcáról mosolya Amivel vetekszik csupán huincutsága Mióta először horgászbotot látott Minden nap csak

Teljes bejegyzés »

Bendzsike

Bendzsike Harmadik fiúként született Bendzsike Kicsi lénye beletemetkezett mélyen a szívünkbe. A szeretet sugárzik mosolygós arcáról Elbűvöl mindenkit, s levesz a lábáról Zene hallatára dervis

Teljes bejegyzés »

Falvak-városok

A Budakeszi kisváros közepén felújított ABC áruházban András már mindenkit ismert. A szemüveges pultos nénit, az árufeltöltő copfos fiatalembert, a gyakorlatra érkező tanulókat és a

Teljes bejegyzés »

Petike

Petike Add Uram áldásod Petike unokámra Derék emberré váljon ez szívem vágya Hogy vigye a fáklyát boldogulására Dolgos életének mérhető hasznára Ne terhelje őt tovább

Teljes bejegyzés »