Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire

Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták most az alkonyat aromáját.

„Édesanyám” „Kedvesem”, „Mindenem”, Drága nagymama” „Szeretlek”!

Utat törtek maguknak nem csak belül, hanem csendesen guruló gyöngyökként végig kóborolták a boldogságba merülő arcokat.

Végül összefonódott anya és gyerek, mint faág a levéllel. A zene elhallgatott, a vendégek elszivárogtak Vitték egymásban a hangulatot is.

Egyedül maradt a teremben. A csend szinte elviselhetetlen lett. Neki is haza kellene menni.

Engem mi vár otthon? Ki köszönt fel? Én hogyan köszöntsek?

Ezek a gondolatok cikáztak a fejében össze-vissza, miközben ólomsúlyokkal a lábán kilépet az utcára.

Az anyám az ágy ölelésében fekszik, kívánhatom neki a világ összes boldogságát, de egy pillanatnyi örömre sem képes már megelevenedni.

 A nagyobbik fiamban már évekkel ezelőtt beakadt a szó. Lehet a lelke mélyén hálás az érte folytatott küzdelemért, de talán csak egy mély pillantással tudja a tudtomra adni.

A kicsi fiú még tényleg kicsi. Ő még nem tudja mi fán teremnek az anyák, csak azt érzi, ha nincsenek jelen.

Könnyeitől fojtogatva tartott egyre közelebb az otthonához.

Mikor benyitja az ajtót a három fiú egymás mellett állt vele szemben.

Az apa három különböző virágszálat tartott a kezében, mely őket jelképezi.

– Ez tőlünk Neked! Amiért annyit teszel értünk. Nagyon szeretünk!

Nehezen hagyta el az ajkát a „köszönöm”, mert a könnyeivel nem tudott megküzdeni. Összeborulva csókolgatták egymást.

A szobát átjárta a törődés mély mámora. Ebben a ritka, boldog pillanatban együtt lebegtek mind a négyen.

 

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »