Csillag Csillám

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit a szülei nagyon, de nagyon szerettek.

Ez a szeretet napról napra nőttön-nőtt. Akkora lett, hogy nem fért el a lakásukban. Azután akkorára nőtt, mint a háztömb, ahol éltek. Majd olyan dundi lett, hogy elérte a Holdat. Amikor ez a szeretet már olyan hatalmas volt, hogy könnyedén megsimogatta a csillagok pocakját: mint egy szikra, kipattant belőle egy csillag csillám. A csillám visszahullott a Földre, pontosan a kisfiú közvetlen közelébe. Mivel a kisfiú éppen aludt, a csillám belefúródott a kisfiú paplanjába. Feltápászkodott, nagyot sóhajtott, leporolta magáról a fenekére tapadt csillámport és rácsodálkozott a kisfiúra.

-Szóval, te vagy az én Emberem…- szólt meghatódottan. – Sose félj, én mindig veled leszek és mindenben segítelek téged!

A kisfiú békésen szuszogott, a csillám pedig úgy döntött, hogy mivel gondoskodnia kell a kisfiú biztonságáról is, elsőként kiképzi magát a Földön található veszélyekből. Elolvasott hát egy csomó könyvet az ágy melletti polcról. Amikor végzett, döbbenten állapította meg:

– Nem gondoltam, hogy ennyi veszély leselkedik itt rád! Sárkányok, mumusok, robotok és mindenféle vadállatok! No, sebaj, legalább nem fogunk unatkozni.

A csillám éberen figyelt minden neszre, de a kisfiún éppen nem volt semmi megmentenivaló. Így aztán odabújt hozzá, jó szorosan átölelte és elaludt. Amikor felébredt, egy csodálkozó szempár pislogott rá:

– Te ki vagy? – kérdezte suttogva a kisfiú.

– Te látsz engem?!- lepődött meg a csillám.

– Persze. Tökéletesen. Miért, nem kellene?

– Máskor csöppet láthatatlanabb vagyok – a csillám erőlködni kezdett. – Most is látsz?

– Egy kicsit halványabban. De még mindig ragyogsz – mondta udvariasan  a kisfiú, a csillám pedig csalódottan felsóhajtott.

– Ne szomorkodj! Igazán szép vagy. De ki vagy te?- érdeklődött  a kisfiú.

– A te Csillag Segítőd! Bizony ám! – húzta ki magát a csillám.

– Húúú! Ez nagyszerű! …De mi az a Csillag Segítő?

– Aki mindig veled van. Vigyáz rád, mindenben segít téged- válaszolta lelkesen a csillám. Közben már el is felejtette, hogy milyen ügyetlennek tartotta magát azért, mert nem sikerült láthatatlannak maradnia. Sőt, igazából milyen jó, hogy észrevette a kisfiú! Így aztán kedvükre beszélgethettek. A csillám lassan beavatta a kisfiút csupa pici, kicsi, közepes, nagy és óriási titokba. Egy este a kisfiú megkérdezte a csillámot:

– Te honnan jöttél? Hogy találtál rám?

– Ez egy „nagy titok”, de elmondom: a szüleid teremtettek. Ők maguk sem tudják, hogyan, mert véletlenül sikerült nekik. Az volt a vágyuk, hogy valaki akkor is vigyázzon rád, és segítse, hogy szíved minden vágya teljesüljön, ha ők éppen nincsenek melletted. Ezt a kívánságukat olyan, de olyan nagy szeretetbe csomagolták, hogy az elért a csillagokig. És amikor valakinek a kívánsága az égig ér, akkor teljesül.

– Ez fantasztikus! – kiáltotta  a kisfiú csillogó szemmel. – Én is tudnék így teremteni?

– Hát persze! Megtanítalak! – a csillám örömében táncolni kezdett. – Éppen azért vagyok itt, hogy segítsek minden vágyad valóra váltásában! Micsoda nekem való feladat!

Figyelj hát nagyon! Az első lépés mindig ugyanaz: érezd nagyon, de nagyon jól magad! Megvan?

– Megvan! – nevetett  a kisfiú.

– Most érezd ezt a Jó Érzést mindenütt: a kislábujjadtól a fejed búbjáig, a köldöködtől a pisze orrodig, de legfőbbképpen a szívedben. Megvan?

A kisfiú nagyon koncentrált. Eddig csak arra figyelt fel, ha éhes volt a pocakja, vagy ha valamije fájt. Azt még sosem vizsgálta, hol érzi a Jó Érzést a testében. De most érezte. A Jó Érzés az egész testében bizsergett, csiklandozta a talpát és a tenyerét is.

– Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg a csillám. – Most pedig csomagold bele a kívánságodat ebbe a Jó Érzésbe. Jól gyúrd össze őket. Utána jöhet az én egyik kedvenc módszerem: képzeld el, ahogy a Jó Érzésbe bugyolált Szívbéli Kívánság egyre nő. Nagyobbra, mint egy elefánt, mint egy hegy, mint az óceán, mint a Föld! A másik kedvenc módszerem még egyszerűbb: a Jó Érzést a kívánságoddal együtt ki kell lőni, mint egy rakétát.

A kisfiú ekkor egy olyan fényes, villámgyors és szépséges rakétát küldött a csillagok felé, hogy a felhők meglepetten pislogtak egymásra, a csillagászok pedig még sokáig kutatták, mint különleges és megmagyarázhatatlan légköri jelenséget.

Ugyanabban a pillanatban két új csillag csillám született. Megrázták ragyogó fürtjeiket, megcsodálták magukat a holdfényben, kedvesen egymásra mosolyogtak, és elindultak otthont keresni.

Az egyikük kényelmesen elhelyezkedett Anya táskájában, a másik bevackolta magát Apa kabátzsebébe.

Másnap Anya és Apa túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegyék a körülöttük cikázó, apró csillogó csodát. Ez már csak így van: a legnagyobb titkok tudója mindig egy kisgyermek marad.

 

 

 

 

Kurucz Tímea
Author: Kurucz Tímea

Kurucz Tímea az Irodalmi Rádió szerzője. Született: 1978 Lakhelye: Budapest Időközönként előfordul velem, hogy mesét írok. Ilyenkor egy párhuzamos valóság nyílik meg előttem. Egy átformált univerzum, ahol a kicsit sem tökéletes, de nagyon is szerethető állatok, manók és tündérek szerves részei az emberi világnak, azon – szándékosan vagy éppen szándékaik ellenére – javítanak egy kicsit. Ezek a figurák ajándékozzák nekem az alkotás/együtt-alkotás örömét: meséim szereplői velem együtt türelmetlenül arra várnak, hogy a kisfiam (és minél több gyermek) megismerje és megszeresse őket, édesapám rajzai által pedig látható alakot öltsenek.

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Tímea!

    Csillámot én Őrangyalnak hívom, de tanúsíthatom, hogy a fentebb olvasható mese minden szava igaz!
    Amiként az is, hogy „a legnagyobb titkok tudója mindig egy kisgyermek marad.”.
    Nem tudom megállni, hogy ne citáljak ide egy mondatot A kis hercegből: „Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)”
    Nos, rajtam kívül is van még néhány felnőtt, akik emlékeznek rá. Ezek közül többet ismerek – és most már tudom, hogy Ön is az emlékezni tudó felnőttek közé tartozik!
    El ne felejtsem a lényeget: szívből gratulálok! 🙂
    Kérem, válaszában írja meg nekem, hogy a többi meséjét hol lehet olvasni – mert nagyon érdekelnének!
    Közben egyet megtaláltam! 🙂 Nagyon-nagyon tetszik Az erdei karácsony – és szívből gratulálok ahhoz a III. díjhoz, amit ez a mese hozott el Önnek – és ami nálam az I. díjat kapta!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

99 − = 90

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »