Ökördi Péter: Festett érem – előadja: Stohl András

Ökördi Péter: Festett érem

Futottunk kéz a kézbe,
testünk belefeszült a szélbe,
suhantak hulló holnapok,
láncon csörgött törvény s a jog;
lehagytunk néhány csillagot.

Futottunk kéz a kézbe
míg megállt a cél.
A hulló holnapok erénye
kezünket beérte,
s a sarlós karmok görcseit bogozva
kapzsiságuk olcsó mosolyra váltotta.

Betépném most a fehéret
egy percre csak,
rugdalnám most a zenéket
míg a dallam szétszakad –
és zokognék színt, sírnék dallamot –
Sokat kívánni miért nem hagytok?
Miért nem hagytatok?

Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe;
fehér könnyek, feketében –
Add a kezed, lelkem égjen.

Feküdtünk félbe tépve,
mint kaszált fűszálak,
nem értve,
miért egymáshoz dobált a kerge szél,
hisz te nem az a test
én nem a gyökér;
de sorsában osztozik az ember
és inkább veszít, mert nyerni nem mer,
mindegy mit mondok: ezért vagy azért! –
Fehér szegfűk, feketében –
Add a kezed…
Majd megértem!
Majd megértem a szavak hadát,
egy centi mélység akaratát,
majd megértem, hogy kezem többre
vágyik, mint örökre –
hogy megszólaltam, szólni mertem,
hogy nem volt véres tüske testem;
mert eladtam száz darabban,
ezer szóval kifacsartam.

Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe;
fehér könnyek, feketében –
Add a kezed, lelkem égjen.

Kevés a szó, a könny az arcon,
a szál virág, a gondoskodás;
kevés a szív, a néma zsargon…
Csak betét mind
és hiánya félre téve!
A fájdalom nincs a tétbe?!
Óh! Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe –
Nézd! a kezem, testem gyönge,
remeg a szám, szemem görbe –
Feketén lép ki , fehérben! –
A gyűlölethez nincsen mérgem! –
Add a kezed!
Egy percet kértem.
Add a kezed,
s élj fehéren…

Ha virág kellett én letéptem!

Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe;
fehér könnyek, feketében –
Látod, a gyökérhez nem értem.
Szavak raja rágja testem,
s ha lehagytunk néhány csillagot,
nézd!
kezemen nem hagyott nyomot.

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: http://www.mediapiac.com/mediapiac/Meltokeppen-es-minosegben/114251/ English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 + 8 =

Feldereng

FELDERENG   zúgó fenyves tüskés susogó sötét méregzöld búgón hajlongó   törzsek közt homályból aranyfény átmereng sejtelmes érzések borzolják lelkemet   vulkáni bazaltból sziklafal szédít

Teljes bejegyzés »

Őszutó

Bár ködöt harapok reggelente, édes mézet csöpög az enyészet hava még nekünk. Az indián nyár után – pulóverbe bújok – régi sárcipőm visz fel a

Teljes bejegyzés »