Októberi virradatra

Az októberi virradatra

 

Akkor,

az októberi virradatkor

akkor megnyíltak az egek,

oszlottak sötét fellegek.

Örültünk a felkelő napnak,

rab lelkek új erőre kaptak,

örültünk a friss levegőnek,

gyermekeink hősökké nőnek.

Szívben remény, kezünkben fegyver,

újra emberré lett az ember,

s most valóban fényes szellők fújtak,

rabtartóink barlangba bújtak,

s hittük, hogy sose térnek vissza,

forradalmunk szent volt és tiszta.

Egész világ harcunk csodálta,

ahogy a srác tank útját állta,

s a magyar tudta magát magyarnak,

testvérek mind, s egyet akarnak,

s hittük, nem leszünk többé gyarmat.

Megrészegülve jártunk, keltünk,

s lobogóként szárnyalt a lelkünk.

Haza és nép egymásra leltek,

magyarrá lenni újra mertek.

Mivel szükség volt kardra, karra,

esküdtünk a Talpra magyarra

-bár mindig áldozattá váltunk-

Száz év múltán is talpra álltunk.

Varázsa lett a magyar szónak,

s nem csúfoltak magyarkodónak.

Igaz ügyért omlott a vérünk,

s hittük, hogy másként, s másképp élünk.

Kirakatok  szilánkká lőve,

s nem hiányzott semmi belőle.

Tereken sírok domborodtak,

alattuk hősök, szent halottak,

anyák borultak rájuk sírva,

s krizantémeső hullt a sírra.

S újra kezdték a megmaradtak,

sebet osztottak, sebet kaptak,

szemből, sebből könny, vér szivárgott,

s álmodtunk egy szép, új világot.

Magyar magyarban testvért látott,

és Nagy Imre is lelket váltott.

Mind hitte, vele egy a másik,

Maléterek és Szabó bácsik.

Tudtuk, a szörny ugrásra készül,

tudta  mind”, mi jut osztályrészül.

Érezte, tudni nem akarta,

rózsaszín köd szemünk takarta,

álmunk, hitünk égbe repített,

és Európa nem segített.

S vak gyűlölet szervezte őket,

az újabb muszkavezetőket.

Csontjainkon győzelmi ének,

és vége lett egy szép regének..

Felhőkbe fúlt a tiszta égbolt,,

s mégis igaz volt, s csodaszép volt.

 

Fekete Zoltán
Author: Fekete Zoltán

Fekete Zoltán az Irodalmi Rádió szerzője. Nyugdíjas, magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Sajóhídvégen születtem 1935. február 4-én. Szüleim földművesek voltak, 12 kataszter holdon gazdálkodtak. Az elemi iskola négy alsó osztályát Sajóhídvégen végeztem, a négy felsőt (akkor már általános iskolát) Sárospatakon, ahol osztálytársam volt Lázár István, a Kiált patak vára című könyv szerzője és Gömöri György, a Quasimodo költői verseny első nyertese. A gimnázium 4 osztályát Miskolcon a Lévay József – később Mikszáth Kálmán – diákjaként végeztem, itt érettségiztem 1953-ban. Tanítói képesítést 1955-ben szereztem, addig segédkönyvelőként, illetve 1954. december 1-től képesítés nélküli nevelőként dolgoztam Ónodon, továbbá Sajóhídvégen. 1963-ban levelező tagozaton elvégeztem magyar-történelem szakon Egerben a Pedagógiai Főiskolát, majd két évvel később Debrecenben történelem szakon az egyetemet. Ugyanebben az évben házasodtam. A fiam magyar-történelem-angol-német szakos középiskolai tanár, jogi egyetemet is végzett, a nagyobbik lányom szintén magyar-történelem tagozatos tanár, kisebbik lányom jogot végzett. Feleségem földrajz-rajz szakos általános iskolai tanár. Vidéki iskolákban tanítottam: Kesznyétenben, Girincsen. Hernádnémetiben majd Miskolcon a 19. sz. és a 22. sz. Ipari Szakközépiskolában, mely később Kós Károly Építőipari Szakközépiskola néven működött. Itt aktív tanárként 20 évet dolgoztam, majd óraadóként még hat évet. Innen mentem nyugdíjba 1995-ben. Verseket írni Sárospatakon kezdtem már 10 éves koromban. Tizenhárom éves voltam, mikor Sárospatakon a...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Nagyon tetszik, hogy végig többes szám első személyben szól. Erősíti a nemzettudatot.
    Nem lelkes hangú, inkább csendes vissza- és megemlékezés. De mégis van benne példaképként elénk állítás. Az is jól sikerült, hogy nem sugároz erős nacionalizmust. Bármely nemzet, bármely nemzet tagja rokonszenvezhet a benne foglalt eszmékkel. Kicsit emlékeztet a régi nagy hazafiság korára.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csak gyakorlás

Ilyenek voltunk   Amikor kigyúlnak az égi fények, nézem csillagodat az éj ablakán, s visszaidézem a régi meséket, akkor nem kínoz oly’ nagyon a magány.

Teljes bejegyzés »

Az új vezetők

Az új vezetők Az előző részek tartalmából: Ketyeg az óra, közeledik az Idő. Hogy áll az Akvarista Blokk szénája? Utódlás tekintetében remekül: masszív, megbízható új

Teljes bejegyzés »

Nekem a világ

Gyermekkoromban, a nagyszüleim kertjének biztonságában el sem tudtam képzelni, hogy ezenkívül is létezhet valami a világon. Bármi más, ami fontos lenne. Persze gyerekként fogalmam sem

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács Gergely

Kovács Gergely: Hűség

A szeme előtt megszülető, A keze alatt nevelkedő, A mindig éberen alvó, A szóra megnyugvó. A szobájába kéredzkedő, A melléje heveredő, A tenyeréből étkező, A

Teljes bejegyzés »