Exodus

Exodus

A természetet nehéz megzabolázni
Váratlan dühkitörések, forró szerelmi ölelések
Őserdei esőfelhők, jéggel boritott végtelen mezők
Mind, mind számlájára irandó változatosság
Néha megrázza magát,s a föld mélyéből forró lávát
Zúdit a békésnek tűnő emberek nyakába
Máskor tartós szárazság lehet éhinség forrása
Vagy a megáradt folyó pusztitását várva
Mind lehet a terentő büntető szándéka
És mi lehet a gyógyitó penitenciája?
Az ember ember által történő megbecsülése?
A szeretet törvényére épülő béke megteremtése
Nem telt el történelmi század háború nélkül
S a háborúk a gyilkolás mellett magukkal hozták
Az aljas emberi ösztönök fokozódását
Megbecstelenitett nők fájdalma kiáltott fel az égre
A szemben álló harcoló felek asszonyait sem kimélve
A testi gyalázat mellett a lelkek roncsolását okozták
S ezzel a háborúk szennyét, mocskát
Az emberi értelem nyakába varrták
Mennyivel „humánusabb” a ma emberének háborúja
Mivel gombnyomásra mindent elpusztit az atombomba
Ami a középkor szörnyű hagyományából megmaradt
Az exodus, a tömeges népvándorlás, s ahogy az idő haladt
Új fegyvereket szült, s hozott magával
A terrorizmust a szolidaritás jelszavával.
Álruhába öltözött üldözöttként törtek Európára,
Jobb élet reményében álnok próféták hivó szavára
A hamis mammon utáni felfokozott vággyal
A birtoklás, s a remélt túlvilági áldással
Levetkőzte gátlásaik s ösztönéletüket felfokozta
Keresztény értékeinket mindenütt meggyalázta
S a hazáért, hitükért, európáért éltüket áldozó hőseink
Emlékét magukkal rántják a mélybe s ébredő reményeink.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »