Exodus

Exodus

A természetet nehéz megzabolázni
Váratlan dühkitörések, forró szerelmi ölelések
Őserdei esőfelhők, jéggel boritott végtelen mezők
Mind, mind számlájára irandó változatosság
Néha megrázza magát,s a föld mélyéből forró lávát
Zúdit a békésnek tűnő emberek nyakába
Máskor tartós szárazság lehet éhinség forrása
Vagy a megáradt folyó pusztitását várva
Mind lehet a terentő büntető szándéka
És mi lehet a gyógyitó penitenciája?
Az ember ember által történő megbecsülése?
A szeretet törvényére épülő béke megteremtése
Nem telt el történelmi század háború nélkül
S a háborúk a gyilkolás mellett magukkal hozták
Az aljas emberi ösztönök fokozódását
Megbecstelenitett nők fájdalma kiáltott fel az égre
A szemben álló harcoló felek asszonyait sem kimélve
A testi gyalázat mellett a lelkek roncsolását okozták
S ezzel a háborúk szennyét, mocskát
Az emberi értelem nyakába varrták
Mennyivel „humánusabb” a ma emberének háborúja
Mivel gombnyomásra mindent elpusztit az atombomba
Ami a középkor szörnyű hagyományából megmaradt
Az exodus, a tömeges népvándorlás, s ahogy az idő haladt
Új fegyvereket szült, s hozott magával
A terrorizmust a szolidaritás jelszavával.
Álruhába öltözött üldözöttként törtek Európára,
Jobb élet reményében álnok próféták hivó szavára
A hamis mammon utáni felfokozott vággyal
A birtoklás, s a remélt túlvilági áldással
Levetkőzte gátlásaik s ösztönéletüket felfokozta
Keresztény értékeinket mindenütt meggyalázta
S a hazáért, hitükért, európáért éltüket áldozó hőseink
Emlékét magukkal rántják a mélybe s ébredő reményeink.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Még futok

Edit Szabó : Még futok Még futok hegyek közt kövek ormán emberösvények nyomdokába lépek velem szalad a holnap az útjelző visszamutat átfutottam már a célt

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébredés

Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen

Teljes bejegyzés »

Szembenézés a veszteségekkel

Szembenézés a veszteségekkel Az előző részek tartalmából: Egy újabb év ért véget az Akvarista Blokk történetében, egy ellentmondásokkal teli év. Tartogatott örömöt, szépet, jót és

Teljes bejegyzés »

Nem akarsz Anettem?

Szita az életem, Anettem! Hiányzik veled a szerelem… Mért kell nélkülöznöm? Testemben… epedőn! Nem akarsz már engem Anettem? Szerelmes szívedre éhezem, Az nagyon kellene, úgy

Teljes bejegyzés »

Kicsorbult szemek

Kicsorbult szemek, gonosz tettek, Nem akarok élni veletek. Emberek! Ember teszi ilyenné a világot, De fogjunk össze és más világot Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk

Teljes bejegyzés »

Dögcédula

Nincs a nyakamban dögcédula, Mert már nem is vagyok katona. De! Katona vagyok az életben, Ebben a legsűrűbb regimentben. * Harcos az élet Frontja, itt

Teljes bejegyzés »