Exodus

Exodus

A természetet nehéz megzabolázni
Váratlan dühkitörések, forró szerelmi ölelések
Őserdei esőfelhők, jéggel boritott végtelen mezők
Mind, mind számlájára irandó változatosság
Néha megrázza magát,s a föld mélyéből forró lávát
Zúdit a békésnek tűnő emberek nyakába
Máskor tartós szárazság lehet éhinség forrása
Vagy a megáradt folyó pusztitását várva
Mind lehet a terentő büntető szándéka
És mi lehet a gyógyitó penitenciája?
Az ember ember által történő megbecsülése?
A szeretet törvényére épülő béke megteremtése
Nem telt el történelmi század háború nélkül
S a háborúk a gyilkolás mellett magukkal hozták
Az aljas emberi ösztönök fokozódását
Megbecstelenitett nők fájdalma kiáltott fel az égre
A szemben álló harcoló felek asszonyait sem kimélve
A testi gyalázat mellett a lelkek roncsolását okozták
S ezzel a háborúk szennyét, mocskát
Az emberi értelem nyakába varrták
Mennyivel „humánusabb” a ma emberének háborúja
Mivel gombnyomásra mindent elpusztit az atombomba
Ami a középkor szörnyű hagyományából megmaradt
Az exodus, a tömeges népvándorlás, s ahogy az idő haladt
Új fegyvereket szült, s hozott magával
A terrorizmust a szolidaritás jelszavával.
Álruhába öltözött üldözöttként törtek Európára,
Jobb élet reményében álnok próféták hivó szavára
A hamis mammon utáni felfokozott vággyal
A birtoklás, s a remélt túlvilági áldással
Levetkőzte gátlásaik s ösztönéletüket felfokozta
Keresztény értékeinket mindenütt meggyalázta
S a hazáért, hitükért, európáért éltüket áldozó hőseink
Emlékét magukkal rántják a mélybe s ébredő reményeink.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csalók

–  Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már

Teljes bejegyzés »

VIRÁGOK

VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön

Teljes bejegyzés »

A határban

A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,

Teljes bejegyzés »

Esti randevú

Edit Szabó : Esti randevú “Csókot kaptam nem is régen,” itt vártalak én a réten, csókod annyira szeretem, tudom, te is csak engemet. . –

Teljes bejegyzés »

KISLÁNYOM

Mint a legtöbb írásom ez is egy pályázatnak köszönheti létrejöttét. A pályázatot az Otthonápolás világnapjára írta ki a Lépjünk, hogy léphessenek nevű egyesület. Helyezést, díjat nem nyertem, de művem bekerült a pályázatra beküldött valamennyi írást egybegyűjtő, a témához méltó, gyönyörű kiadványba. Büszke vagyok a megtisztelő megjelenési lehetőségre, s egyben köszönöm is azt.

Teljes bejegyzés »