Vadat űz
Minden éjjel
Üldözi
vassal-vérrel
Torok vagy szív
Nincs kegyelem
Kés vagy kard
Ez nem győzelem
Mert aki vadat ejt
maga is vad marad
s nagy vihart arat
a vasakarat
Vadul szeret
Vadul gyűlöl
Vadakat hiába űzöl
Szíved csak egy vadra
vágyik
Kiért megölnél bárkit
Ő az kit vadul szeretnél,
és megvetnél
Kitől a szíved
úgy verne
Érte a rossz is nyerne
S végül te lennél
ki mindent felednél
s a vadak közt
te is csak egy vad lennél
Author: Szabó-Kasornya Ágnes
Szabó-Kasornya Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Elsősorban költőnek tartom magam, holott szép számmal születnek már prózai írásaim is. A költészet nekem olyan elhivatottság, mint orvosnak a gyógyítás, és olyan belső létszükséglet, mint gyereknek a szerető mosoly. Éppen ezért igyekszem követni a neves költők által rám és ránk bízott hagyományokat és feladatokat. Mit is jelent számomra költőnek lenni a 21. században? Kimondani a kimondhatatlant, a fájót, olykor a bántót.Kimondani az igazat, amikor senki se mer megszólalni.Amikor elcsuklik a hangunk, akkor kell a vers! De mennyire kell!Beszélni valamiről, amit úgysem hiszünk el.Kérdezni valakit, akkor is, ha sosem felel.Elmondani azt, amire nincsenek szavak.Meglátni olyat, ami láthatatlan marad.De legfőképp : emlékezni,hogy nem is olyan könnyű embernek lenni.Hát még jónak, az lehetetlen!De a szó nem marad tétlen,elég egy pár, s jön a bátorság,elég egy vers,és jön velem az egész világ!
