Esküvői fogadalom

Te vagy a kudarcom,
Nem tudtalak ellökni
Te vagy a bukásom,
Nem sikerült meggyőzni
Engem nem lehet szeretni

Pedig ha tudnád
hogy igyekeztem,
engem senki ne szeressen

Nem tártam két kezem
ha az ajtón beléptél

Nem néztem szemedbe
ha hozzám értél

Nem öleltelek át
adva magam a percnek
S nem mondtam: „szeretlek”

Nem néztem hosszan utánad
ha messze hívott az sors

Bezártam minden
ajtót, ablakot

Miért maradtál?
El miért nem hagytál?
Miért vagy pont velem?
Pedig már annyi hibát
találtam
e különös boldogságban
De hiába mondtam
Semmi sem használt
Te ugyanúgy vársz

Tisztán, szépen
ünnepi fényben

Szemed ragyog
Mindig rajtam hagyod
Bárhova is futok

Nem értem,
mi ez az új érzés?
Azt hittem a szeretet harc, túlélés.

Hogy kemény mint a kő, érdes,
De a te mosolyod olyan édes

Azt hittem a szeretet koszos,
olykor zavaros
Most már tudom, hogy tündököl
s ragyog

Nem tudom már tovább tagadni
Én is akarok ragyogni!

Adom kezem,
futok majd feléd,
kitárom két karom,
s azt kiáltom
„Szeretlek!”

Többé nem félek
Itt vagyok és elhiszem
pont nekem lett e szerelem

Hát legyen ez kettőnké
Legyen ez örökké!

Szabó-Kasornya Ágnes
Author: Szabó-Kasornya Ágnes

Szabó-Kasornya Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Elsősorban költőnek tartom magam, holott szép számmal születnek már prózai írásaim is. A költészet nekem olyan elhivatottság, mint orvosnak a gyógyítás, és olyan belső létszükséglet, mint gyereknek a szerető mosoly. Éppen ezért igyekszem követni a neves költők által rám és ránk bízott hagyományokat és feladatokat. Mit is jelent számomra költőnek lenni a 21. században? Kimondani a kimondhatatlant, a fájót, olykor a bántót. Kimondani az igazat, amikor senki se mer megszólalni. Amikor elcsuklik a hangunk, akkor kell a vers! De mennyire kell! Beszélni valamiről, amit úgysem hiszünk el. Kérdezni valakit, akkor is, ha sosem felel. Elmondani azt, amire nincsenek szavak. Meglátni olyat, ami láthatatlan marad. De legfőképp : emlékezni,hogy nem is olyan könnyű embernek lenni. Hát még jónak, az lehetetlen! De a szó nem marad tétlen, elég egy pár, s jön a bátorság, elég egy vers,és jön velem az egész világ!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »