Karácsonyi mementó

Karácsonyi mementó
Karácsony éjszakáján villódznak a fények,
Arcunk előtt peregnek a megfakult képek.
Meleg szoba csendjében ücsörögve,
Egy pohár forralt bort szürcsölve
Eszembe jutnak a régi élmények,
Szívemet elöntik az égi remények.
Talán még egyszer átélhetem a csodát,
Mely gondtalan gyermekként várt reám.
Édes, tudattalan boldogságom,
Tehozzád mindig visszavágyom.
Csukott szememmel a múltba révedek,
Felidézve az örömteli, pajkos éveket.
Csilingelnek az angyalok előszobában állva,
Ámuló tekintetünk a hívó szót várja.
Kitárul az ajtó, szívünket is nyitjuk,
Szeretet vesz körbe, de ezt el is kell bírjuk.
Ám ekkor a valóság, mint égő gyertya lángja
Világít be emlékeim borús ablakába.
Hirtelen angyalszárny öleli testem körbe,
Fájdalmas harcommal mit sem törődve.
Ébredj fel, gyermek! – szól hozzám a hangja.
Jó helyen vagy most már, ő is így akarja.
Szemeimet felnyitom, kinézek a hóra,
Könnyes ábrándokkal magamba burkolózva.
Bólintok egy nagyot, most már mindent értek,
Beszéljetek még, mondjátok mit kértek!
De eztán csend lesz, elhalkul az égi nóta,
Ragyogó holdfény borul az örök álmodókra.
Hitem visszanyerve szorítom poharamat,
Szeretet száll, eloson a kertek alatt.
Kőnig Eszter
Author: Kőnig Eszter

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 8 = 1

Harag

Harag Dies irae szólnak a fanfárok csak meg ne foganjon az átok. „Ama végső harag napja a világot tűznek adja Jön a harag napja lánggal

Teljes bejegyzés »

Jóra való restség

Jóra való restség Vonakodás a szükséges áldozathozataltól ez a jóra való restség. Ha bűnei miatt nem cselekszik akkor mindig elmarad a segítség Pál apostol minden

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébresztő

A létezés benne van a mában és a holnapban is benne van, A kelő nap fényénél egy lágy szellő most elsuhan. Kezedben egy gőzölgő kávéval

Teljes bejegyzés »
Versek
Oláh Tímea

Tavasz

Tavasz van, tavasz van, virágot bontanak a fák, Napsütésbe burkolódzik, odakint a Nagyvilág. Tavasz van, tavasz van, napfürdőben élek, Úgy szeretnék letagadni néha pár 10

Teljes bejegyzés »

Gyászos özvegy

Fekete szív s feketeruha, de nőben nem ez a fura…Fekete a gyász, s még feketébb az a lélek,mely már réges-rég elégett.  Nem fáj már a tett,mit

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Még élünk!

Rózsa Iván: Még élünk! Mennyi, mennyi szószátyár, naplopó, cselszövő gazember! De itt vagyunk mi is, és még élünk! Budakalász, 2024. március 1. Author: Rózsa Iván

Teljes bejegyzés »