Karácsonyi mementó

Karácsonyi mementó
Karácsony éjszakáján villódznak a fények,
Arcunk előtt peregnek a megfakult képek.
Meleg szoba csendjében ücsörögve,
Egy pohár forralt bort szürcsölve
Eszembe jutnak a régi élmények,
Szívemet elöntik az égi remények.
Talán még egyszer átélhetem a csodát,
Mely gondtalan gyermekként várt reám.
Édes, tudattalan boldogságom,
Tehozzád mindig visszavágyom.
Csukott szememmel a múltba révedek,
Felidézve az örömteli, pajkos éveket.
Csilingelnek az angyalok előszobában állva,
Ámuló tekintetünk a hívó szót várja.
Kitárul az ajtó, szívünket is nyitjuk,
Szeretet vesz körbe, de ezt el is kell bírjuk.
Ám ekkor a valóság, mint égő gyertya lángja
Világít be emlékeim borús ablakába.
Hirtelen angyalszárny öleli testem körbe,
Fájdalmas harcommal mit sem törődve.
Ébredj fel, gyermek! – szól hozzám a hangja.
Jó helyen vagy most már, ő is így akarja.
Szemeimet felnyitom, kinézek a hóra,
Könnyes ábrándokkal magamba burkolózva.
Bólintok egy nagyot, most már mindent értek,
Beszéljetek még, mondjátok mit kértek!
De eztán csend lesz, elhalkul az égi nóta,
Ragyogó holdfény borul az örök álmodókra.
Hitem visszanyerve szorítom poharamat,
Szeretet száll, eloson a kertek alatt.
Kőnig Eszter
Author: Kőnig Eszter

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »