Rózsa Iván: Mondóka mantra
Éliás, Tóbiás!
Egy tál dödölle!
Ettél belőle!
Elios, Héliosz!
Nem kérsz belőle!
Nem erős a fénye!
Nem látsz sötétben:
Elszúrta a görénye…
Kertbe mentek a tyúkok,
Mind megették a magot.
Szádat mégsem jártatod…
Mannát ugyan várhatod!
Szebb jövőt akarunk!
Hallatjuk is a szavunk.
Látni kell éjjel is…
Menjen mind, ki hamis!
Börtönbe, dutyiba!
Menjenek a sunyiba!
Várja őket egy kalyiba!
És nem csodapalota…
Csoda, hogy élünk még…
Nekik semmi nem elég!
Elég hát belőlük!
Hatalmuk megdöntjük!
Békésen, szelíden:
Vagyunk már elegen.
Elmegyünk, szavazunk!
Változás a mi dalunk!
Nem lesz több agymosás!
Sem plakátozás!
Félnek fent, rettegnek:
Nép közé nem mennek.
Sajtójuk még hülyít,
Tévéjük még uszít.
Ám van szabad hang:
Megkondult a vészharang!
Tűz van, babám!
Fordulat, az ám!
Te nyersz majd, hazám!
Retteg a sarlatán!
Magának nyilatkozik,
Magával vitatkozik,
Valóság elől menekül,
Tényekkel nem szembesül.
Fegyvere visszafelé sül el:
Nép, neki többé nem ül fel.
Nincs már több trükk:
Rémkép most visszaüt.
Nincs több fantazmagória!
Ria, ria, Hungária!
Nincs több lopás, csalás!
Nincs több ármány, kavarás!
Magyart magyarra ugrasztás…
Másokra mutatás…
Nézzetek magatokba!
És álljatok a sarokba!
Köpjétek le magatok!
A tükörben kit láthattok?
Vezetőt vagy vadbarmot?
Szánalmas alakot?
Vezéretek kit vezet?
Elvette az eszetek?
De nem a miénket!
Az idő előre lépked…
Lehet, hogy családodat félted:
De neki vége, érted?!
Neki már annyi!
Ha van annyi…
…Magyar, ki egyet akar;
Szavaz és nem fület vakar,
Nem tárja szét a kezét,
Hanem használja az eszét.
Változást akar a többség,
S eloszlik a nappali sötétség.
Nem oly nagydolog,
Te is így gondolod:
Elmész szavazni, ikszelsz;
S ezzel bizony nem viccelsz.
Röhögünk majd az egészen:
Mindent vissza, merészen!
Budakalász,
2018. február 15-16., éjféltájt
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
