Életkohó

Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem
Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem.
Minden gondolatom sírva összeszedtem, 
Magamhoz öleltem túl rongyos életem.

Miért volt velem, hogy ha más után vágyott,
Mitől volt az több és miért engem vádolt?
Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna?
Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna?

Nem voltam én más számára, csak az ASSZONYa.
Kevésbé keresett, megunt ódon portéka.
Pedig szolgáltam, vállaltam készséges voltam,
Minden pillanatban szeretetért koldultam.

Igaz, amit tettem, nem kényszerből tettem,
A púpot a hátamra magam növesztettem.
Bár ne tettem volna! – mar belém a fájdalom,
Mert érzéketlen volt rám, ezt nagyon jól tudom.

Ő nem figyelt rám, de önmagát féltette.
Pedig én kűzdöttem, csak észre sem vette.
Testemet, lelkemet szívemet sebezte,
Ami addig voltam föld alá temette.

Mi lesz most ezután? Ki vigyáz majd rám?
Istenem kérdezlek: Mit hoz még a gyász?
Meddig tart a sorsom? Merre meneküljek?
Fogságba zárt énem egyszer kirepülhet?

Hiába próbálom a múltamból törölni,
Ezerszer elmondom, nem fogom szeretni.
Összetörte lelkem, kínlódok szenvedek,
Istenem! Adj erőt, hogy erősebb legyek!

Ahogy telt az idő, azt hittem, jobb lesz.
De rág valami bentről, boldogtalanná tesz.
Vádolom őt és a távolságra vágyom.
Üres kis életem most már ebben látom.

Gyászolok, nagyon fáj! Örökké fájni fog!
Múltam hazugságaiba mindennap meghalok.
Megfosztott mindentől, örömtől, igaztól.
Segítsen valaki, hogy kijöjjek a kohóból!

Ködös utam végéhez értem, a fejem felemeltem.
Fájdalmam zsinegét most már elengedtem.
Belülről, mélyről egy hang szólított meg:
Mit csinálsz ember!? Fel kéne ébredned!

 

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

64 + = 68

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »