Egy kezdő kisiskolás tévelygése

Boldog elégedettséggel ültem a kanapén, még valami kekszfélét is majszolgattam. Közben mesefilm sorozatot néztem a tévében. Az sem zavart, hogy a napocska csak néha pislantott be hozzám az ablakon. Nem számoltam semmilyen torz következménnyel. Csak annak örültem, hogy nem derült ki. Pár év múlva ez pont fordítva lett, de ki gondolt még ekkor a jövőre!

Igazából untam már az óvodát, főleg a déli alvást. Iskolában voltam már sokat, ültem gyakran a fogas alatt anyukámra várva, míg az osztályában a gyerekeket elrendezte.

Ma magam miatt mentem iskolába, most volt az első napom az első osztályban. Izgatottan vártam, hogy induljunk. A tudásvágy mellé azonban akadt egy kis problémám. Titokban szerettem volna elkerülni, hogy az osztálytársaim megtudják, ki az anyukám.

Ott a tanterembe a szülők bekísérték gyerekeiket, mutogatták, hogy mit hol lelnek meg.

-Anya te menjél a tieidhez, én itt tudok mindent! – mondtam neki.

Alig győztem várni, hogy elvonuljon, ne hogy valamelyik gyerek észrevegye, hogy az én anyám olyan tanító néni – féle, mint akit most idevárunk. Mennyire kínos lenne, ha tudnák!

Persze nem sietett, mert az övéi már nagyobbak, már tudják itt a rendet. Elmondta még, hogy délben, ha végzek a fogasnál, várjam, ahogy szoktam.

-Jól van, ott leszek, csak menjél már!-gondoltam

Végre bejött a mi tanító nénink. Szép volt, kedves, kellemes hangon beszélt hozzánk. Finom parfümillatot terjesztett, amerre csak lépett. Ragyogtak a színesre festett körmei, elegáns cipőjében sétálgatott a padok közt. Nem is sétálgatott inkább röpködött, vagy surrant. A róla képzelt képeim a magasságokba szöktek. Mintha a tanár nem is ember lenne, hanem angyal. Aki mindent tud, meglát, bármit hall, s mindent ér, mindenkin segít. Csak a gyerekek miatt száll le időnként a földre. Finoman megsimogatja, megöleli őket, ha szomorúak. Piros pontokat, csillagokat rajzol nekik, ha dicsérni akarja. Sosem fáradt.

Viszont az anyukám melegítőben főz, port törölget, vagy ablakot tisztítgat. Rám szól, ha nem teszek rendet a szobámban. Reggelente leginkább rohanunk, sétálgatni igazán ritkán szoktunk. napközben mindig dolgozik, mások gyermekeivel foglalkozik, este piros tollal irkál a füzetiekbe, nem ad mindig piros pontot. Majd fáradtam rogyik le a fotelbe, s nem tudja követni, hogy mi történik a mesében. Sokszor nekem kell elmondani.

Csak sokkal később vettem észre, hogy az iskolában ő sem ilyen. Neki is vannak elegáns ruhái is, tűsarkú cipői, hogy az illatáról is megismerhetem. Ő csak az anya volt nekem. Sosem képzeltem el, milyen lehet tanítóként. Aztán megfigyeltem azt is, hogy az én tanító nénim is hazajár este a lakásába, az éjszakát nem a csillagok közt tölti.

Elröppent a délelőtt gyorsan, igaz még nem sokat okosodtam, de azt mondták lesz még rá idő bőven.

A szünetek tűntek hosszabbnak, mert igyekeztem elkerülni anyával való találkozást, hogy meg ne tudják …

Ebéd után eszem ágába sem volt, hogy a fogas alá üljek.  A többiek után, -őket szülők vitték- igyekeztem hazafelé.

Amikor a negyedikeseknél is befejeződött a tanítás, anyu  keresni kezdett.

Természetesen sehol nem voltam, pedig feljárta az egész iskolát miattam.

-Nem láttátok a gyerekemet?- kérdezgette izgatottam.

-Maga nem mehetett haza?- kérdezte az én tanító nénim.

Nem, eddig soha nem közlekedett egyedül.

De akkor elő a kulcsokkal, beugrottak az autóba, hogy megnézzék nem mentem-e haza. Azt mondták a villám nem tud úgy cikázni, mint ahogy anyu vezetett hazáig.

Teljes meglepetéssel fogadta a történteket, szédülés környékezte. Előbb alig tudott megszólalni, aztán kiáltozott.

Egyedül? Te? Nem is szóltál? Veszélyes lehet! Eltévedhettél volna!

-De anya én már iskolás vagyok. Nem akartalak zavarni.

Erre aztán össze-visszacsókolgatott, örült, hogy épségben megvagyok.

Igazából még akkor nem sejthette, hogy a gyerekek előtt én szégyelltem volna, hogy a tanító néni anya is lehet. Vagy fordítva? Mindegy.

 

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. A tanító az anya vagy az anya a tanító: bizony nem mindegy, nem ugyanaz, még felnőtteknek sem. A főhős is változtat egyszer ezen a Mindegy-válaszon talán.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »