Egymás közt

Amikor a tekintetünk

összeér,

a pillanat a lelkünkig

is betér.

 

Bennünk a hangos szó mindig

beakad.

Mit is mondhat az, ki szólni

sem tudhat?

 

A szerető ölelés a

mi szavunk.

Más mondja el minden szép

gondolatunk.

 

Az együtt töltött  idő a

programunk.

Törődés az, mit egymásnak

adhatunk.

 

Fájó szívünk érzi igazán, mit

akarunk.

Mit mondanánk ilyenkor, mi

a vágyunk.

 

Mi állunk egymással szemben

szótlanul.

Az igaz szeretet járkál köztünk

valahol.

 

A beszélgetés mindig néma

is marad.

Nem töri össze a járatlan

utakat.

 

Nem sír, nem hívogat, nem is

bátorít.

Volt a szó: „ANYA”! Csendben még

emlékszik.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Érzelmi versnek nevezném: erősen az érzelmekre hat. Van benne valami keménység, merevség, de gyöngédség is. A szeretet mintegy értékelése, leírása-jellemzése.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »