Monológ a munkámhoz

Hozzád szólok te vén Különc, ki éveken át

napról, napra kíméletlenül hajszoltál!

Hallgass meg most, mielőtt elhagylak,

szaladgáltam már úgyis sokat miattad.

Ha belegondolok te akartad, hogy így legyen.

Az iskolapadból a katedrára tegyem a léptem.

Volt, hogy a felhőket csak fentről láttam,

volt, hogy az iszapba süppedt a vágyam.

Volt, hogy az örömömtől színt váltottak a festékek,

volt, hogy az izzók is homályosnak tűntek.

Nem tántorítottál el soha a korai reggeleken,

vagy a gyakran meghosszabbított estéken.

Életemben a gyermek okozta a szomorúságot

és a legszebb,  legnagyobb boldogságot.

 

Mit adtál te nekem érte?

 

A legjobb barátot, összetartozó társaságot.

Bánatomban erőt, fényt a tovább haladáshoz.

Benned élhettem, benned ünnepeltem,

veled versenyeztem, veled reménykedtem.

Ez alatt rohant az idő is velünk együtt,

pár évet már figyelembe sem vettünk.

Most már sok lett a sok, lassítani kell,

be kell, hogy  érjem a kistestvéreddel.

 

Tudod-e hogy mennyire hiányozni fogsz?

 

Mi lesz velem reggel, ha nem rohanok?

Ha már táblán a kréta nem csikorog?

Mit csinálok majd a tanítás helyett?

Mikor fordul felém mosolygó gyerek?

Ha nem készülök a következő napra,

mert ugyan azt kapom, amit a tegnap adta?

Menj, most már menj, haladj tovább!

Osztd szét magad az emberek közt,

mert szörnyű sorsa lehet annak,

kinek belőled itt-ott jutott csak.

Nem várj csodát, mert a csoda te magad vagy!

Ki minden nap újat, örömöt adhat!

Adj, adj még feladatokat!

Másoknak és nekem is sokat!

Ne legyen a világ csak egy álom!

Nekem is így lettél munkából a hivatásom.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

2 válasz

  1. Én egy rejtélyes magasabb rendű akarathoz, erőhöz, hatalomhoz szóló imádságnak látom. Első sorától az utolsóig. De nem istenség a szó hagyományos értelmében. Annál közelebbi, nem szorosan bennünk élő, de szervesen hozzánk tartozó valami-valaki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Még futok

Edit Szabó : Még futok Még futok hegyek közt kövek ormán emberösvények nyomdokába lépek velem szalad a holnap az útjelző visszamutat átfutottam már a célt

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébredés

Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen

Teljes bejegyzés »

Szembenézés a veszteségekkel

Szembenézés a veszteségekkel Az előző részek tartalmából: Egy újabb év ért véget az Akvarista Blokk történetében, egy ellentmondásokkal teli év. Tartogatott örömöt, szépet, jót és

Teljes bejegyzés »

Nem akarsz Anettem?

Szita az életem, Anettem! Hiányzik veled a szerelem… Mért kell nélkülöznöm? Testemben… epedőn! Nem akarsz már engem Anettem? Szerelmes szívedre éhezem, Az nagyon kellene, úgy

Teljes bejegyzés »

Kicsorbult szemek

Kicsorbult szemek, gonosz tettek, Nem akarok élni veletek. Emberek! Ember teszi ilyenné a világot, De fogjunk össze és más világot Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk

Teljes bejegyzés »

Dögcédula

Nincs a nyakamban dögcédula, Mert már nem is vagyok katona. De! Katona vagyok az életben, Ebben a legsűrűbb regimentben. * Harcos az élet Frontja, itt

Teljes bejegyzés »