Rózsa Iván: Ki szüljön kinek?
Paradoxon: olykor az szaporodik, akinek nem kéne; akinek meg kellene, nem… Van, akinek öt gyermeke van; másnak meg egy sem… Mi az oka? Az anyagiak? Nem biztos, hogy csak ez lenne a szempont. Skandináviában például kevés gyermek születik, Afrikában viszont sok. Túlzott felelősség-érzés, illetve felelőtlenség? Önzés?
Pedig szerintem, akinek nincs gyermeke, lehet még jó ember! Annak ellenére, hogy az interneten megosztott, hírhedt, többek között afrikai kannibálokkal riogató videó azt próbálja belénk, gyermektelenekbe sulykolni, hogy rossz magyarok vagyunk. Meg azok is, akik kivándorolnak. Ám véleményem szerint azok a rossz magyarok, akik olyan körülményeket teremtenek a fiataloknak, honfitársaiknak, hogy ők úgy érzik; nincs más megoldás: külföldön kell szerencsét próbálni! Mindenkinek egy élete van…
Jézus rossz ember volt netán?! Neki sem volt gyermeke… Mahatma Gandhinak sem, ő a népéért élt… Indira Gandhi Nehru vér szerinti lánya volt, „csak” tiszteletből vette fel a Gandhi nevet… Gautama Sziddhárta Buddha királyfinak született, de otthagyta a családját, s évekig aszkétaként élt, majd a legnagyobb lelki nyugalomban vándorolt és prédikált…
De folytathatjuk a sort, gyermektelen magyar hírességekkel! A férfiak közül például: Deák Ferenc, a haza bölcse, József Attila, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Ady Endre, Juhász Gyula, Mészöly Miklós, Szobotka Tibor, Weöres Sándor, Latinovits Zoltán, Seress Rezső, Kodály Zoltán, Presser Gábor. A hölgyek esetében néhány példa: Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Polcz Alaine, Kovács Margit, Kovács Kati vagy Borbás Marcsi.
Minden embernek saját sorsa van: magánügy, esetleg egyéni tragédia: kinek miért nem lett gyermeke?! Mindenkinek a maga dolga, ettől még lehet értékes, tehetséges, jó ember, aki sokat ad a világnak, a magyarságnak. Biztos többet adnak a felsoroltak annak az egyszerű gyermeknek, akinek esetleg bunkó apja-anyja van, akiktől nem tanult semmit, akik nem tanították meg semmire vagy csak butaságra…
Nekem sincs semmi lelkifurdalásom, hogy nincs utódom. Csak ránk tartozik a feleségemmel: miért alakult így?! Ettől még értékes embereknek tartom magunkat. És szerintem jó verseket és prózákat írok, melyek az emberek egy, még ha egyelőre nem igazán széles körének puszta élményen túl is nyújtanak valamit. Csak tudjanak hol megjelenni!
Igen, a gyerekvállalásnál önző szempontok is lehetnek. Mindenki önző a maga módján: egészségesen, hisz önmagát is szereti, így másokra is szeretetet sugároz; vagy egészségtelenül, hisz csak önmagát „imádja”, s elszívja másoktól a levegőt. Legyen akár férfi, akár nő…
Nők esetében vannak tyúkanyó típusok és vannak méhkirálynők. Tán egyik sem jó felfogás! Rokonszenvesebbek a pingvinek, mint szülők! Önfeláldozón, önzetlenül felnevelik a kicsinyeiket az életre, aztán önálló útjukra bocsátják őket. Szabadon távozhatnak. Nem kell rátelepedni a csemetékre, nem kell felfalni a hímet! A „hím” meg ne verje a „nőstényt”! S ne szaporodjunk csak azért, mert félünk az öregkori magánytól…
Ki szüljön a mai világra? „Ne szülj rabot, te szűz! Anya, ne szoptass csecsemőt!” És ki int majd, kinek? Ki éri el az elmenőt? Kinek kéne már végre elmenni, mert az ország kétharmada, netán már háromnegyede utálja? Bármit is mutatnak a hivatalos számok, statisztikák…
Budakalász, 2018. június 5.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...