Elmegyek hozzád!
Ha már nem leszek veled, ha már gyógyulnak
lelkemen a fránya sebek, ha már halványodnak
szívemen a hegek, majd elmegyek hozzád.
Elmegyek hozzád és tőled megkérdezem,
hiányzom-e neked?
Hiányzik-e az érzés, hogy már nem vagyok veled?
Hiányzik-e , amit magamból adtam neked?
Az a sok törődés és szeretet, amit neked adtam,
hogy boldoggá tegyelek?
Vajon sírsz-e a párnádba éjjel? Vajon gondolsz-e
arra, amit tettél? Vajon gyötör-e a kétely?
Miért nem szerettél? Miért voltál velem?
Miért nem kellettem neked egészen sohasem?
Elmegyek hozzád, a szemedbe nézek és
megkérdezem, hogy most boldogabb vagy mióta
nem vagy velem?
Mióta nélkülem élsz, azóta jobb lett neked?
Megérte engem félredobni, hogy mással lehess?
És az a más most tényleg szeret? Jobban, mint
ahogy én szerettelek?
Azt kívánom legyél boldog! Boldog! Ha már azt
mondtad, mellettem nem érezted?! Csak szeress!
Ne csak mond! Hanem érezd!
Mert elmúlik a rózsaszín köd! S mikor már tisztán
látsz, akkor nagyon figyelj! Figyelj minden rezdülésre!
Mert jobb, ha észreveszed, ami mellett olyan
könnyen átsuhantál, míg ott voltam neked!
Ha nem érzed majd, hogy szeretve vagy, ha nem
érzel ott sem olyat, amit én sem adtam meg neked,
akkor az nem jó hely! Nem jó neked ahol vagy!
Mert ott nem te kellesz!
De tudod, nem csinálhatsz vissza semmit!
Nem tekerheted vissza soha az időkereket! Elcseszted!
De te élj ezzel tovább! Ezt akartad! Ez kellett neked!
Hogy a magad ura legyél, és amit akarsz, azt tehesd!
Hát így jártál! De azt sose feledd: Te voltál, akinek nem
kellett az őszinte szeretet!
Ha már nem leszek, ha már gyógyulnak a lelkemen
a fránya sebek, ha már halványodnak szívemen a hegek,
akkor már nem megyek vissza hozzád! És nem kérdezem
meg tőled, hogy hiányzom-e? Mert akkor már jól leszek!
Túlleszek! Tőled akkor már semmit nem akarok!
Mert nem akarok magamon több sebet! Én is boldog
akarok lenni! Egyedül! Ha máshogy nem megy, hát
nélküled!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
